IR981

Iparrégészeti szám
981
Helyszín (térkép)

47.380139, 16.671504

Helyszín (cím)

Csepreg
Tömördi erdő
Magyarország

Vármegye
Alkorszak
Leírás (nem korlátozott)

Gömöri 2000, 203-205: "CSEPREG - Tömördi erdő, a szakirodalomban TÖMÖRD lelőhelyként is, (Vas m.) A? IX?  H 3 (IR 981)
A: Gömöri János egy hetes szondázó ásatása az Áblánci patak jobb partján található vassalaklelőhelyen, a már csepregi határnak számító erdőrészen, a 18. tábla, 52. nyíladéka mellett (3591 hrsz ), 1978. augusztus 14.-. A lelőhelytől, a 3. szelvény feletti fekete folttól 32 m-re, (É-tól Ny felé 8°-ra) a csemetekerten belül, egy már fával benőtt mélyút található, mellette további sötétebb foltok, faszenes vasolvasztási helyek figyelhetők meg. (***kép. Visszahivatkozás a térképre).
B: Az első, 450 cm hosszú, és 50 cm széles árkot az É-D-i irányú Ablánc patak medrével közel párhuzamosan nyitottuk egy sötétlő faszenes folt patak felé eső részén. 45 cm mélyen jelentkezett az agyagos szűz talaj.
1. gödör: Az 1. árok közepén sötétszürke, humuszos földdel feltöltött agyagbánya-gödör volt. M: 85 cm mélyen, a gödör alján vassalakok és fúvócsőtöredékek is voltak (161. kép).
Az ettől 7 méterre, az erdő felé nyitott a 2. árok egy salakhalmot vágott át. Itt nem sötétszürke volt a föld, a sárgás agyagban feküdtek a salakok. 30-40 cm mélységben több vékonyabb, tölcséres fúvócső került elő.
A salakkupactól keletre két nagyobb sötét folt egy-egy épületet, vagy faszénégető boksát jelölhetett. A 3. árokkal a csemetekert kerítésén belül, az egyik 470 cm hosszú, 420 cm széles fekete, faszenes foltra rábontottunk. A felszínen kevés salak, a kutatóárokban is néhány vassalak és egy fúvócső volt. Szelvénnyé bővítve az árkot, már néhány kisebb cseréptöredék is előkerült. 40 cm mélységben jött elő a sárga agyagtalaj. A 3/a. szelvényben karólyukakat találtunk, A 3/a. szelvényben karólyukak voltak: Á: 6-7 cm, M: 9-10 cm. Néhány kisebb karólyuk jelentkezett a 6/a. árokban is -34 -37 cm mélyen, a sárga altalajon, efölött végig faszenes fekete föld volt a feltöltés. A 8/c. szelvényben egy nagy cölöplyuk volt, Á: 25-30 cm. Mellette még mellfalazatok hevertek. 1. árokban a kerek karólyukak voltak, Á: 4-5 cm, a lyukak sárga talajban -35 cm mélyen jelentkeznek: M: 8 cm kb.
A salakhalom É-D-i irányú átvágása során több — igen vékony falú, finom kiképzésű, salakos végű — agyagfúvócső került elő. Az égési lenyomatok mutatják, hogy ezek ferdén voltak beillesztve mellfalazatba. Sok, belső felén salakos mellfalazat töredékekben hevert a salakhalomban., két töredékes mellfalazatot kiemeltünk. Kívül vörösessárga agyaglapok, belül zöldes vassalakkal. Az egyik 50 cm magas, 45 cm széles salakos aljú mellfal teljesen a nemeskéri és a Sopron-magashídi mintához hasonlít. Tehát itt is szabadonálló kohókkal kell számolni.
Sűrű árokrendszerrel összefüggően átvizsgáltuk a salakhalom környékét a patak felé eső területen. Az árkok között 40-50 cm-es szakaszok kimaradtak, ezekben nem maradhatott felfedezetlenül a kohó, mivel külső átmérője nagyobb. Egy hét méter átmérőjű salakhalom átvágása során a halom szélén itt is előkerült a cölöpös felépítésű műhely, vagy faszéntároló kunyhó nyoma. C: Egy vaskés és egy összállítható fazék darabjai a cölöplyukak között. Ép mellfalazatok égett agyagból, beépített fúvókkal. A nemeskéri és harkai salakhalmokhoz hasonló mellfalazat lerakatot találtunk Tömördön is. Az agyagból formázott — tölcsér alakú fúvókat magukban foglaló — mellfalak 35-45 cm átmérőjűek. A kohók ezek alapján a nemeskéri, iváni és dénesfai, 35-45 cm medence átmérőjű, 80-100 cm magas, agyagból épített, szabadon álló kemencékhez hasonlíthattak. A mellnyílás alatti salakcsapoló résen magas (1250 oC feletti) hőmérsékleten megolvadt folyósalak ömlött ki a kohó előtti, sekély mélységű csapológödrökbe. Vassalak vizsgálat: “A IX-X. sz.-i, nemeskéri típusú kemencéből származó tömördi salak sötét színű, csaknem fekete, enyhén fényes, jellegzetes folyósalak, belül sűrűn elhelyezkedő gázhólyagokkal. A mikroszkópikus képen jól látható sávos szerkezet alakult ki. A vastagabb, világosabb részek néhol fayalit és FeO keveréke, de sok helyen tisztán FeO. Közöttük vékony sötétebb sávok láthatóak, amelyben szintén található fayalit, de itt a SiO2 lényegesen több, emellett Ca, K és Al is kimutatható. A K és Al helyi dúsulása feltételezhető, ugyanis amíg a kémiai analízis egyes helyeken nem mutatott ki Al2O3-at, addig a mikroszkópikus képekhez tartozó előfordulási diagramokon helyenként egyértelműen látszik az Al-csúcs. Bár K-ra nem történt elemzés, a sötétebb sávokban, néhány ponton elég jelentős dúsulásban fordul elő, ekkor a Ca-tartalom lecsökken a K-tartalom alá. (Ugyanazon diagramon lévő csúcsok magasságának aránya nem jelenti az alkotók mennyiségének az arányát is, inkább több vizsgálati helyet egybevetve, ugyanazon elem előfordulásának változásáról ad felvilágosítást. Erősebb nagyításban, a lunkerekben jól megfigyelhető a háromdimenziós dendrites kristályosodás. Még erősebb nagyításban pedig látható, hogy a kisebb nagyításban világos területen a vasoxid-dendritek SiO2-vel vannak átszőve”. (Török Béla).

Minták Kémiai összetétel, wt% Bázikus.
Fe FeO Fe2O3 SiO2 Al2O3 CaO MgO MnO CaO/SiO2
Vassalak /Iron slag, Tömörd 45,78 54,72 4,64 25,30 6,59 1,78 0,90 2,63 0,07
Vassalak /Iron slag, Tömörd 47,81 42,39 21,24 29,10 2,01 2,98 1,49 0,63 0,10
A kemence-salakkal, szivacsos salakkal szemben a salakkupacban a folyósalak dominált. Vasérc és faszén viszonylag kevés került elő. Kemence-oldalfal sem került elő. Kerámiatöredék sem volt a feltárt salakhalomban, csak a boksa és a cölöpös építmény környékén.
D: A kohótelepet kohótipológiai alapon az avar kor és a X. sz. eleje közé keltezhetjük a nemeskéri típusú kohók mellett általánosan használt mellfalazatok formái, és méretei alapján. Az itt talált kerámia leletek a0000000apján is elfogadható ez az időszak keltezésnek. A megtalált fazékhoz szürkésbarna, soványított, vékonyfalú darabok tartoznak, amelyeket körbefutó bekarcolt vonalak díszítettek (XIX. Tábla 6-10). Feltételezhetnénk, hogy a honfoglaló magyarok itt találhattak bolgár-török nyelven beszélő onogur, vagy későavar - a vasat temir-nek nevező - kohászokat, akik esetleg a környéken okleveles adatokból templomos helyként ismert Ablanza frank- bajor tulajdonban lévő birtokon vassal adózók voltak. A jelzett Karoling-kori telep a Ratpot praefectura területén, a Répce és a Zöbernbach környéki Rihheri grófság (837- 860) K-i körzetébe esik. A X. században kazár csoport is megtelepedhetett Kőszeg és Csepreg között, Tömörd közelében, amire a közeli Kozár patak elnevezése alapján következtethetünk. Tömörd a XIII. században a Nyugat-magyarországi vastermelő terület adminisztratív központjának, Vasvárnak a faluja volt. 1233: Temerd de Ferreo Castro, 1270: populi castri Ferrei de villa Temerd. Lakóit 1237-ben a királynő népeinek mondták. A Komárom megyei Tömörd egy I. László kori összeírás szerint birtokosáról, egy colonusról kapta a nevét. Ez némi óvatosságra int a vas jelentésű helynév és a kohászati leletek összefüggésének vizsgálatánál.  GÖMÖRI, RégFüz 32. (1979) 100-101.; NOVÁKI 1968, 63. HECKENAST-NOVÁKI-VASTAGH-ZOLTAY 1968, 139-142., 39. jegyzet.; SÓS Ágnes, Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. München. 1973, 6. és 7. ábra. TÖRÖK 1999."

A kohászati műhely ésatási alaprajza Tömörd közelében (Gömöri János felmérése, átrajzolta Isztin Gyula)
Tipikus korai középkori kohó-mellfalazat belső, elsalakosodott része a  beépített agyagfúvókával, Tördi erdő (fotó: Gömöri János).