IR265

Gömöri János: Beszámoló a sárospataki római katolikus templom mellett 1968-ban végzett ásatásáról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Miskolc, 9. - 115-119. - 1970 [nid:3497]
Sárospatak, Mészégetőkemencék 1968, GPS koordináták : 48.31959, 21.5697 EOV koordináták : 837055, 333712
118. p. "A MÉSZÉGETŐ KEMENCÉK. A templomtól D-re három mészégető kemencét tártunk fel. Leírásuk: Az I. kemence gödrének pirosra, feketére égett pereme az E-szelvény alsó sírrétege alatt jelentkezett. A körívet leíró kemenceperem a temető kerítésfala és a harangtorony fala alatt is folytatódott. A kör alakú gödör átmérője 4,6 m, alja —3,5 m mélységben van (a szájától —2 m). 60—70 cm-es meredek falú mélyülés után, 30—40 cm-es padka következik, amire a mészkövet boltozták. Utána az aljáig tölcsérszerű, legalul az átmérője 120 cm. A fordított csonka kúp alakú égetőtérben összeégett mészkődarabok és faszén maradványok voltak. A gödör feltöltésében a kemence felépítményéből származó piros, porhanyós földcsíkok és meszes csíkok váltották egymást. Kevés XIII.-XIV. századi cseréptöredéken kívül, az említett Károly Róbert garast és egy ciszterci jellegű bordát találtunk a gödörben. A kemence szája É-ra volt. Körülötte és a kemenceperemen 4—5 cm átmérőjű cölöplyukakat figyelhettünk meg. A kemence szája előtt — 195 cm mélyen — egy bolygatott csontváz feküdt D—É-i irányban. (97. sír.) Koponyája, jobb karja és alsó lábszárcsontjai hiányoztak. Bal kezét a medencéjére helyezték. Nő, vagy fiatal férfi melléklet nélküli, nyújtott, háton fekvő váza”. Feltehetően a kemence munkagödrének ásásakor bolygatták meg. Tehát nem a legkorábbi templom építéséhez tartozott a mészégető kemence.
A II. mészégető kemence (12. kép) a temető kerítésfalán kívül volt. Sokkal nagyobb az előbbinél: átmérője 5,6 m, a gödör alja —4,9 m mélységben van. 2,4 m függőleges mélyülés után a gödör fala 50 cm-es padkában ugrik előre, innen enyhe ívű lejtővel mélyül tovább és tányér alakú tüzelőtérrel végződik. Szája D-re néz és hatalmas sziklákból van építve. Száj átmérő 1 m. A gödör peremén cölöplyukakat figyeltünk meg. A cölöpök a mészkődarabok lehullását akadályozták meg a felboltozott mészégető kemence tetejéről és oldaláról. A feltöltésből előkerült bőséges XVI.— XVII. századi cserépanyag alapján a kemencét
XVII. századinak tarthatjuk. Ez a kemence a henger alakú földkemencék típusához tartozik. Hasonlóan égetik a meszet ma is a Sajó és Hernád folyók között a magyar—csehszlovák határ közelében dolgozó mészégetők. Méretben és formában hasonlókat közölt Bakó Ferenc Észak-Magyarország másik nagy mészégető vidékéről, a Bükk hegységből a magyar paraszti mészégetésről írott tanulmányában [19]. [19] Bakó Ferenc: A magyar paraszti mészégetés kutatása. Magyar Tudományos Akadémia II. Oszt. Közi. 3. Muzeológiai sorozat I. k.. 2. sz. Bp. 1951. 285—330. 2. ábra. 17. U.ő.: Bauerliches Kalkbrennen in Ungarn. Acta Etnographica. Tom. 3. Fasc. 1—4. Bp. 1953. 339—420. Abb. 2., 5., 22., 27.
A III. mészégető kemence a II. -tól Ny-ra van. Egy részét el is ásták a II.
kemence gödrének ásásakor, tehát korábbi, mint a II. kemence. Kör alakú tüzelőgödrét 60 cm széles, égett sáv szegélyezi. A gödör átmérője 3 m, a sávval együtt 4,2 m. A gödör alja —3,6 m mélységben van (a padkától —1,6 m). Ennél a kemencénél, úgy látszik, közvetlenül a gödör peremére boltozták a mészkövet, és nem — az előbbiekhez hasonló — gödörben kiképzett padkát használtak erre a célra.
A kemence feltöltéséből semmiféle datáló lelet nem jött elő. Ha összehasonlítjuk a három kemencét (13. kép, a kemencék metszere), méretbeli és formai összefüggések alapján a
III. és az I. kemence egy korúnak látszik. Valószínűleg az előbbi is XIII—XIV. századi.
Mindhárom gödör falára üvegszerűen kemény, szürke olvadék szilárdult, amely a padka belső peremétől a tüzelőtérig borította a falat. A mészégető kemence, vagy mészpest magyar nyelvemlékeinkben 1335-től fordul elő [20] (Bakó i. m. 285). A sárospataki templom mellett feltárt két kisebb kemencét nagyjából ebben az időben használták, ennek a mesterségnek első magyarországi emlékei közé tartoznak.
A XVI. - XVII. századi pataki építkezésekhez vásárlás [21] ([21] Gulyás József—Kántor Mihály: Sárospatak és vidéke. Magyar városok monográfiája. Bp. 1933. 16.: 1561-ben Perényi Gábor Kassáról hozat meszet a templomépítéshez.) és jobbágyszolgáltatás [22] útján biztosították a meszet.([22] Román János: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának szakmái és mesterségei, különös tekintettel a Hegyaljára. Tört. Évk. Miskolc 1965. 21.: Az 1567 —70. évi kistoronyai urbáriumokban utalás történik a mészégetés terhére, úgy látszik, ez a szolgáltatás korábbi időkig nyúlik vissza. Makai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 1631—1648. 222.: Kistoronya, 1632. évi urbárium: „Egy kemence meszet is tartoznak anmuatium berakni és kiégetni az chernahaiakkal egiüt, melleit ki egetuen es elkeszülnen, azt annak utána az jószággal hordattiak es szallittattiak el.. ." 290. Csarnaho, 1648 évi Urbárium: „Mész égetésben az kis toronyaiakkal edgyütt var szükseghere meszet tartoznak megh égetni."
A mészégetésre kötelezett jobbágyok falujuk határában építették fel kemencéiket. 1639-ben Kistoronyén két mészégető kemencét írtak össze [23]( Makkai i. m. 246;), ugyanebben az inventáriumban a sárospataki templom mellett csak a gabonásvermeket említik, és három verem oltott meszet a felső csűrös kertben [24]( Makkai i. m. 245). Ekkor nem égettek Patakon meszet, ellenkező esetben itt is megemlítették volna a kemencéket, mint ahogy azt például Borsiban tették, ahol 1638-ban a falu szélén két mészégető kemence és két beomlott búza verem mellett, régi mészégető kemencék romjait is összeírták [25]( Makkai i. m. 314;).
Egy 1631 decemberében keltezett levél, amelyre Détshy Mihály figyelt fel a Rákóczi-család iratai között, a ladmóczi mészkőnek Patakra való szállításáról és itt égetéséről szól. A levélben Chernél György, I. Rákóczi György prefektusa, számol be az ezzel kapcsolatos nehézségekről [26]( OL. Arch. Fam. Rákóczi fasc. 3. „Az mész követ, ha Isten utatt ád, mert most Ej el napal esik az esső, Ide fogom hordatni az Nd parancsolattá szerint... Noha bizoni Nem kevés karaual leszen, Ladmoczon leuen készen az kő, az kemencz-eis ott vagyo, az fais csak ott melletthe körül Ide hordatni illien meszi földön, itt meg uiobban faiat hordatni, Az meni meszet kelt száz szekerén hozathatna Ide ember Ladmoczrull, es annak Égetésére való faiat köniebben ott meg hordani, anni mésznek ualo köuett fatt, Eott száz hatt száz szekér sem hozza meg teöbbis Ha az Varmegie ugi Itetihe volna szaporabnak az tokaira való mész kő hordasatt, nem Egettethe volna Ladmoczon”.). 1652-ből ismert „Mészégető Osztoriczky Pál conventioja" [27], akit a pataki konyhán láttak el.( ([27] Közli Szilágyi Sándor: Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve 13. k.
IX. darab, 76. „Minden kemence mész kíégetésétől adatik fi. 8.; Heti pénze egy kemence mészégetéstől (ezt nem inseráltam az Extractusban, mert bizonytalan mennyi égettetik) Czipó napjában 4; bor napjában justa 1; ez nem mindenkor vagyon, csak az mikor dolgozik." 1652-ben Munkácson is konvenciós .mészégető (Paszikai Mihály) dolgozott. (U. o. 83. o.).
A II. mészégető kemence talán az ő működésének maradványa. Mindenesetre 1650-ben már használtak ilyen nagy mészégető kemencéket a Rákóczi uradalomban egy Sárospatakon kelt levél szerint [28]( OL Arch. Fam. Rákóczi fasc. 19. Debreceni Tamás prefektus írja (60 öl mészkő) „nagy kemencze leszen ugyan, ha négy kemenczeben bele megyén, itt nekünk nincsen oly kemenczenk, noha enis itt valóban megh nagyobbittattam".
Itt köszönöm meg Détshy Mihálynak, hogy levéltári kutatásaiból több ide vonatkozó adatot rendelkezésemre bocsátott (G.J.,1970).„