46.507455, 17.572593
Somogyfajsz
Ívató tó
Ívató tó
Magyarország
GÖMÖRI János: Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannoniában, Sopron, 2000, 152-165:
"SOMOGYFAJSZ, (Somogy m.) Ák M 7 (IR 1021)
A: A lelőhely kutatástörténete : A Fajszi- és Korotnai patak közelében, az erdőben fúvót, és vassalakot találtak oszlopgödör ásatásakor. A leleteket 1988-ban Stamler Imre tanár jelentette a kaposvári Rippl-Rónai Múzrumnak. Gömöri János (MTA VEAB Iparrégészeti Munkabizottság) 1988-ban -- a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának felkérésére -- ásatást végzett a lelőhelyen, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület költségén. A feltárást támogatta az ELTE Geofizikai Tanszékéről Márton Péter professzor, az általa (vasolvasztó kohók archeomágneses kormeghatározásai témájában) elnyert pályázati keretből. Korotnai patak mellett 1988-ban Gömöri János találta meg a gyepvasérc lelőhelyet. https://youtu.be/0DVi5_ghq9I
1995-ben folytattuk a műhely feltárását a DUNAFERR anyagi támogatásával, ezévben csatlakozott munkatársként Költő László, a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti osztályvezetője.
B: Az ásatás, a műhely leírása: 1968-ban az első kutatóárok kitűzésével és ásásával egyidőben geofizikai méréseket kezdtünk, hogy meghatározzuk az erdőben talált vassalak-halom kiterjedését azzal a céllal, hogy fák kivágása nélkül pontosíthassuk a műhely körvonalait (munkaatárs: Verő József geofizikus, MTA GGKI, Sopron). Ahol a geofizikai mérés nagyobb, pozitív anomáliát mutatott, ott azonnal kutató-szondát mélyítettünk le, feltételezve, hogy ezek az adatok a kohót, de legalább a műhelybelsőt jelölik. Majd további kutatóárkokkal kerestük meg a műhely széleit, aminek alapján megállapíthattuk, hogy eddig ismeretlen típusú, fölöttébb nagy méretű vasolvasztó műhely került elő.
A 16 méter átmérőjű műhelygödör — amelyben 21 vasolvasztó-kemence maradványait tártuk fel — ezt a feltevést igazolta. A műhely oldalába épített kohók medence átmérője átlag 35-40 cm, belső terük körte alakú, magasságuk az akna belsejében kb. 70 cm lehetett. Az agyagból tapasztott kohók méretben és formában az imolai típusú vasolvasztó kemencékkel egyeznek meg. Somogyfajszon viszont, eltérően a korábban feltárt imolai típusú olvasztó kemencéktől, mellfalazatokat is használtak. Az egy-egy fúvókát magukba foglaló agyag-mellfalazatok töredékeit a salakhalom tetejére dobták ez egykori kohászok. A gödörben kialakított műhelyben battériaszerűen, körben elhelyezett kohókból 3-4 is működtettek egy időben, amelyek mellett, nagyobb, szervezett csoportban több kohász dolgozhatott.
A vasolvasztó helynek két használati periódusa figyelhető meg. Ez a két periódus az ásatás 1995. évi folytatásakor, II. műhely kiásása után tisztázódott.
Az I. műhelyt egy 6x8 méter területű mélyedésben képezték ki, a gödör bejárata a patak felé volt, ebből az irányból fújtatták a műhely oldalába mélyített kemencéket. A korábbi műhely kemencéinek elhasználódása után a műhelygödröt hasonló méretű gödörműhellyel bővítették, miközben az I. műhelygödör közepét fokozatosan feltöltötték a később épített vasolvasztó kohók melléktermékeivel, fúvótöredékekkel, vassalakokkal, és az elbontott kohók omladékaival, égett agyagdarabokkal.
Az I. műhelygödör bővítésekor elbontott, korábbi vaskohóknak jobbára csak a medencéje maradt meg (1-13. kohók). A II. műhely használata közben azonban az I. műhely északi részét is tovább bővítették újabb kohókat építve (5-6., 10-11., 14-15. kohók). Ebben a műhelyben legutoljára a 6. kohót (111. kép) használták, amely mellett a vasbucát már az 1988 ávi feltárás alkalmával felfedeztük (112. kép).
A II. műhely, (amely az őskohó múzeumban eredeti formájában van bemutatva), alaprajzilag lekerekített sarkú négyszög formájú, oldalhosszúsága 6 méter. Bejárata az I. műhely felől, K-i irányból volt. A kohók a D-i, Ny-i és É-i oldalak mellett álltak, egymástól 3 méterre, úgy, hogy a fújtatásnál kényelmesen dolgozhattak mindhárom kohó mellett. A faszén és érc adagolása a toroknyíláson keresztül történt, a cca. 100 cm átmérőjű, fekete, faszenes, és vörös, érczúzalékos foltok a 17. és 19 kohók mellett határozottan jelölték ezen fűtő- és alapanyagok kupacainak helyét, a műhelygödör külső szélein.
Egy kohász tehát a műhelygödrön kívül, felül, a gödör szélén tevékenykedett, a másik benn kezelte a fújtatót. Ez a munkamegosztás azt is mutatja, hogy a műhelynek nem volt oldala, legfeljebb ideiglenes tetőzete, aminek azonban oszlophelyei nem maradtak meg. Az itt feltárt kohók közűl legutoljára a 19. kohót használták, amely a 21. kohót váltotta fel. A 18. kohóban többször olvasztottak vasat, átégettebb, rongáltabb állapotban került elő. A 17. kohó, bár a 19. kohóhoz hasonlóan majdnem épnek mondható, részben már el volt fedve a 18. és 19 kohókból kikerült hulladék-anyaggal. Hasonlóan korábban használták az igen szétégett 20. kohót, amellyel átellenben, a salakhalom alatt még egy további kohó feltételezhető.
Az 500 feltárt fúvóka (113. kép) alapján a két műhelyrészben összesen legalább 500 olvasztásra következtethetünk. Ha 2,5 kg vas, ( vagy acél ) nyerését tételezzük fel egy-egy olvasztásnál, akkor 1250 kg, vagyis egy és negyed tonna vasat állíthattak elő ebben a műhelyben. Egy-egy kemencére az 500 olvasztásból 20-20 buca előállítását számíthatjuk, ez kemencénként összesen 50 kg vas nyerését jelentené . Két kemencében (16.,19.) még aligha végezhettek ennyi olvasztást, a kemencék száma azonban néhánnyal több lehetett.
Folyamatos használattal így egy-egy kemencét hozzávetőlegesen egy hónapig (20-30 napig) üzemeltethettek, figyelembe véve, hogy egy buca előállítása egész napos munka volt. A vasérc és faszén biztosítása azonban legalább ennyi időt vett igénybe, így egy vastömb nyeréséhez átlag 2-3 napot kell számítani, ami azt jelenti, hogy 2-3 hónapos időszakot vehettek igénybe a vasolvasztáshoz kapcsolódó munkák. Ezt az időszakot az évi munkarendben az évszakok változásai és a mezőgazdasági termeléssel összhangban tervezhette meg egy-egy önellátó vasas közösség. A tavaszi munkák és az őszi betakarítás elfoglaltságait figyelembe véve, nyári időszakban történhetett a vasérc gyűjtése és előkészítése, ami késő ősszel is folytatódhatott, lombhullás után a műhelyek felújítására, majd tél elején a faszénégetésre és a vasolvasztásra keríthettek sort.
A kohók részletes leírása és relatív kronológia: p. 157-161.
Az Őskohó Múzeum kiállításában a műhely épebben magmaradt része látható, eredeti leletek alapján rekonstruált szerszámokkal. A somogyfajszi műhely és leleteinek részletes bemutatása mellett, a vitrinekben és a táblákon elhelyezett leletek és dokumentumok segítségével áttekintést kap a látogató a magyarországi vaskohászat történetének legkorábbi szakaszáról, a buca- kohászatnak a vízkerék-meghajtású fújtatók alkalmazása előtti korszakáról, különös tekintettel a X. századra. A kutatás jelenlegi állása szerint még nehéz a Somogyfajszon használt kohótípus eredét meghatározni . Bár a somogyfajszi kohóknak vannak morvaországi párhuzamaik is, a tipikusan morva, Zelehovicei kohótípustól lényegesen különböznek. Levédia É-i határán, a Donyec és az Oszkol folyók mellett, a Harkov és Voronyezs közötti térségben feltárt, 8-9. századi földbemélyített kohók, amelyeket a magyarok az Etelközbe való átvonulásuk előtt láthattak, szintén más technológiával, eltérő fújtatási rendszerrel működtek. Ezeket a magyar szállásterületek közelében (pl. Volcsanszk határában) talált, a kazár peremterületek Szaltovoi kultúrájának hatáskörébe tartozó vasolvasztó helyeket az orosz és ukrán kutatás a bolgár-alán törzsek hagyatékához köti . Előbukkan ez a kohótípus a D-K-i Kárpátok környékén is. Feltételezhető, hogy ugyanúgy, mint a korabeli, részben földbemélyített házakat, általánosan használhatták ezt a műhelytípust K és Közép-Európa vasérctelepei közelében. De távolabbi analógiáit is ismerjük Ny-ról, Franciországból , illetve K-ről, a Tuvai Autonóm körzetből , az avarok Jenyiszej vidéki őshazájának területéről. Közép- Európában, csehországi és soproni kohóleletek tanulsága szerint már a kelta- és római korban használtak kisebb gödörműhelyeket, hasonló méretű beépített kohókkal. C: Nyersanyag: Az ásatás közben az kohók 2-3 kilométeres körzetében, a Koroknai patak árterületén (emberfejnyi nagyságú limonit tömbök formájában) megtaláltuk a gyepvasérceket. Komplex vastermelő helyet vizsgálhatunk itt meg, ahol a vasércgyűjtés, a vasolvasztás és a vasfeldolgozás munkafázisai egymás közelében, de nem ugyanazon a helyszínen történtek. A somogyfajszi munkahelyek elhelyezkedése hasonlít a Sopron melletti (már elpusztult, egykori) Kovácsi fekvéséhez, a Potzmann dűlőben feltárt vasolvasztó műhelyhez, a kópházi vasércbányához, valamint a soproni várhoz. Mindezek a lelőhelyek — a Somogy és Sopron megyében is szállásterületekkel rendelkező harkák által vezetett — X. sz. elei hadjáratoknak a fő útvonalain találhatók.
Fűtőanyag: Faszén. A megvizsgált faszénminták összetétele (Ágh József, Dunaferr.):
Hamu C H
Faszén 20,76 42,57 1,54
SiO2 Al2O3 MgO Na2O P2O5 CaO MnO K2O öFe C S
Faszén 95/1 76,70 9,60 1,09 2,09 0,27 2,18 0,34 - 3,76 2,22 0,004
Összetétel (%)
SiO2 Al2O3 MgO Na2O P2O5 CaO MnO K2O öFe C S
Faszén 1. 76,70 9,60 1,09 2,09 0,27 2,18 0,34 - 3,76 2,22 0,004
Salak 2. 20,00 2,09 0,86 0,87 4,32 22,35 2,68 - 32,58 0,23 0,018
Vasas 2. 13,20 1,56 0,92 0,95 4,80 18,18 2,17 - 40,32 0,55 0,032
Kohó oldaltör. 70,70 14,20 1,79 1,48 0,29 1,73 0,14 2,70 4,80 0,08 0,010
A kohó és tartozékai:Mintegy 500 fúvóka került elő. Az égetett agyag csövek nagy része töredékben maradt meg. A salakhalom tetején néhány agyag mellfalazat töredékét találtuk meg. A vizsgálatokat fúvótöredékeken a Dunaferr Qualitest Kft. Anyagvizsgáló Divízió végzett Oláh Istvánné osztályvezető közreműködésével, Ágh József szervezésében, az ásatásvezető által válogatott mintákból. Itt köszönöm meg az 1996 IV. 23-i anyagvizsgálati jelentés megküldését. Az egyik fúvó és kohótöredék, az anyagvizsgálati laboratóriumban az alábbi összetételt mutatta:
SiO2 Al2O3 MgO Na2O P2O5 CaO MnO K2O öFe C S
Fúvó 69,40 14,80 1,87 2,18 0,30 1,66 0,13 - 4,50 0,154 0,011
Faldarab 70,70 14,20 1,79 1,48 0,29 1,73 0,14 2,70 4,80 0,08 0,010
A produktum: Vasbucák. Az I. műhelyrész É-i részén, a legkésőbbi periódusból származó cipó alakú vasbucák láttak napvilágot.
Lelőhely C Si Mn S Cr P Ni Á: cm, Súly kg.
Somogyfajsz 0,03 0,77 0,16 0,03 0,003 0,62 0 14 2,7
Somogyfajsz 0,74 0,98 0,06 0,01 0,01 1,22 0 12 2,45
Somogyfajsz 0,16 0,72 0,71 0,06 0,008 0,40 0 17 3,2
Somogyfajsz 0,4 0,48 0,92 0,008 0,009 0,94 0 ca.10 1,72
Jósvafő- Szelcepuszta -- -- -- -- -- -- -- 2,75
Rudabánya
A kerámiatöredékek a GÖMÖRI 2000, XI. - XV. táblákon.
1988/1. árok északi részén, a vasbuca-leletek közelében:
Tárgy, leltári száma: 96.223.6 Fazék töredék. Kívül, belül vörös, korongolt, vékonyfalú, nagyméretű fazék darabja, párhuzamos vonalakkal, utólag bekarcolva 2 függőleges vonal. Kopott.
96.223.8 Fazék töredék. Kívül vörös, belül szürke fazék válltöredéke, egyes hullámvonal díszítéssel. Korongolt. Törésfelülete sötétszürke. Á:4,4; V: 0,5 cm.
96.223.22 Edény töredék. Jól iszapolt szürke, csillogó szemcsékkel soványított fazék perem és váll töredéke. Vállon 2x és egyszeres hullámvonal bekarcolva. Ragasztott 2 darabból. Belül barna színű, a felhordás nyoma bordásan látszik. Á: 7,8; V: 0,5 cm.
Az 5. kohónál, az 1988/1. árok északi részén:
96.223.3 Edény töredék. Tégla színű edénytöredék, két párhuzamos bekarcolással, felületén csillogó szemcsék látszanak. Á: 3; V: 0,6 cm.
96.223.1 Edény töredék. Szürke, jól iszapolt, korongolt korsó alsó része, a talp töredékével. Csillogó anyag a soványításból a felszínen. T.Á: 10,5; V: 0,7 cm
96.223.2 Edény töredék. Vörösesbarna, szürkés, fazék alj és oldaltöredéke. Kézi korongolású. Jól iszapolt, kívül sima felületű, belül a hurkás felrakás nyoma és rákenés belül az alj és oldal csatlakozásánál látszik. Fenék kívül teljesen sima.
20-as kohó előtt, faszenes, agyagos rétegben. Mellfalzatok alatt. 1995:
96.223.17 Edény töredék. Barna, csillogóan soványított. Erősen kihajló peremű, jól korongolt, iszapolt fazék pereme. Nem díszített. Á: 3,6; V: 0,5 cm.
96.223.18 Edény töredék. Kívül vörösesbarna, belül sötétszürke fazék válltöredéke, egy hullámvonallal. Csillogó szemcsés. Á: 6; V: 0,5 cm.
96.223.16 Edény töredék. Vörös fazék aljának töredéke az oldal felmenő részénél, belül sötétszürke. T.Á: 10; Á: 4; V: 0,7 cm
1988/1. árok Ny-i szakasza. A patak felé:
96.223. 4 Edény töredék. Kívül vörös, belül szürke felületű nagyobb fazék darabja. Érdes felületű csillogó szemcsék a soványítástól. Kívül két ferde (utólagos) bekarcolás. Á: 4,5; V: 0,6 cm.
1988/1. árok és 1/3 rábontás közti tömbben. 2. ásónyom, barna földben:
96.223.14 Edénytöredék. Nagyméretű, vörösesbarna fazék rücskös talppal, felületen, oldalán, lyukacsos bemélyedések, korongolt, vaskos falú, 5 fenék darab. T.Á: 13,5; Á: 8,5; V: 0,8 cm.
96.223.13 Edénytöredék. Vörös, enyhén kihajló perem, nagyobb méretű, vékony falú fazékból. Csillogó felület a külső és belső részen. Korongolt. Á: 4; V: 0,5 cm IV.T. 1
96.223.15 Edény töredék. Kívül vörösesbarna, belül szürke, nagyméretű fazék oldaldarabjai (10db).Felülete egyszeres hullámvonallal díszített. Sok lyuk a felületen kaviccsal való soványítást feltételez. Csillogó szemcsék a soványításban. Kézi korongolású. Á: 8; V: 0,6 cm.
1995/1. Salakhalom feletti árokban:
96.223.21. Edény töredék. Vörös, vékonyfalú edény peremének oldaldarabja. Á: 3,2; V: 0,5 cm
96.223.19 Edény töredék. Belül fekete, kívül vörös, jól iszapolt, csillogó, szemcsékkel soványított fazék két helyen árral átfúrva. Három párhuzamos vonal díszíti. Á: 6,6; V: 0,5 cm.
96.223.20 Edény töredék. Vörös, vastag falú, csillogó, szemcsékkel soványított, jól kiégetett, kívül hullámvonaldíszes fazék darabja. Á: 4; V: 0,8 cm.
1988/1. árok É-i rész. Salakos feltöltésű gödörben:
96.223.5 Edény töredék. 7 darab oldaltöredék egy vörös színű, jól iszapolt, szürkésbarna törésfelületű fazékból. Kézi korongolású. Egy darabja belül sötétszürke.2-4 párhuzamos, vízszintes és hullámvonalas bekarcolt vonalkötegek díszítik. Felületén csillogó szemcsék. T.Á: 18; Á: 8,5; V: 0,5 cm.
96.223.9 Edény töredék. Kívül vörös, belül sötétszürke edény egy mély hullámvonallal díszített oldal-válltöredéke, öblös fazékból. Á: 5,7; V: 0,6 cm.
96.223.10 Edény töredék. Kis méretű oldaltöredék vörös fazékból, díszítés nélkül. Nagyobb méretű edényből. Á: 3; V: 0,6 cm.
96.223.7 Edény töredék. Vörös, hullámköteg-sávval díszített kis fazéktöredék. Á: 3; V: 5 cm.
I.T.2. és V.T.4
D: Relatív időrend: műhely és kohó tipológiailag (130. kép) a mellfalazatot használó, korábbi kohók és az Árpád-kori imolai típus közé sorolandó.
Abszolút kronológiai szempontból, a hullámvonaldíszes (I-V. Táblák) fazekak töredékei alapján és a C-14 , valamint archeomágneses kormeghatározások szerint a somogyfajszi vasolvasztó műhelyt a X. század közepe és vége közötti időszakra keltezzük.
A somogyfajszi lelőhely történeti jelentősége: Árpád unokájának, Fajsz nagyfejedelemnek feltételezhetően egy udvarháza állhatott a közelben . A szomszédos (Puszta)kovácsi ugyanis korai birtokközponthoz tartozott. Mellette Kürtöspuszta talán a fejedelmi kíséret mellé rendelt kürtösök földje lehetett. Árpád-kori templomának félköríves apszisú maradványait 1980-ban találták meg. Kristó Gyula nem minden Fajsz helynevet tart a 940-950-es években nagyfejedelmi méltóságra emelkedett Jutas fia Fajsz egykori birtokának. A Száva melletti Fajsz Kraljavec neve (ami Győrffy szerint a “királyé” jelentésű) s mellette a Ščitarjevo (Csatár= pajzsgyártó) helynév hasonló szervezésre és telepítésre enged következtetni, mint Somogyfajsz (1215:Faiz) mellett Kovácsi, a vaseszközöket szolgáltató kovácsok falujának esetében.
A vasolvasztó telep hirtelen elhagyására vallanak a 6. kohó környékén talált kerek vasbucák (126. kép) és a megépített, de nem használt olvasztókemencék. Ezért korábban munkahipotézisként felvetettük, hogy a fajszi műhelyet a 950-es években, az augsburgi vereség utáni átszervezések, a fejedelmi hatalom váltása következtében szüntethették meg , Történeti adat — a Pannonhalmi Alapító oklevél — bizonyítja, hogy a terület a X. sz. 4. negyedében Koppány herceg birtokában volt. A vasolvasztás hirtelen felhagyása ezért Koppány 997. évi kivégzésével is kapcsolatban lehet. Annyi nagy valószínűséggel megállapítható, hogy nem használhatták a műhelyt 4-5 évtizedig egyfolytában. Feltételezhető, hogy az I. és II. műhely használata között évtizednyi idő is eltelhetett, az I. műhelyben ugyanis olyan vastag humuszos réteg halmozódott fel, amelybe a II. műhely időszakában használt 10. kohót már beleásták.
Vasolvasztó műhely, két nagy periódus. FUVÓKÁK, VASKOHÓK, Gyepvasérc lelőhely a közelben. A mellfalazatok miatt a"Somogyfajszi kohótípus" első imert lelőhelye."
A 4 kerek vasbuca vizsgálatáról: Ágh József- Gömöri János, Investigation of materials from the Somogyfajsz workshop. A somogyfajszi műhely anyagainak vizsgálata. In: Traditions and Innovations in the Early Medieval Iron Production. Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban, 1997. (Szerk. Gömöri János) Sopron-Somogyfajsz 1999. 192-198.