A kópházi Árpád-kori vasérc-bányamező újabb bányagödreit tárták fel a 85-ös főút építését megelőző régészeti ásatáson

2024. november 25-én (hétfőn) este a Magyar Tudomány – egész novemberben tartó -- Ünnepe alkalmából, a Scarbantia Társaság és a Scarbantia Régészeti Park Alapítvány szervezésében Györke Réka régész (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr) „Régészeti és történeti emlékek a Soproni járás területéről" című, vetítettképes előadása hangzott el a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában. Az előadásra népes közönség érkezett
– ásatási fotókat közölhetünk Györke Réka jóvoltából.
Az érdekfeszítő, sodró stílusban elhangzott előadás két lelőhely ismertetésére koncentrált, itt az iparrégészeti lelőhelyre hívjuk fel a figyelmet:
A 85 főút építése előtti megelőző feltáráson, Kópháza közelében, az erdőben korábban felfedezett késői Árpád-kori bányamező szántóföldi részén több nagy vasérc-kitermelő gödör került feltárásra. Ezek érdekessége, hogy évszázadok alatt teljesen betemetődtek, fölöttük csak a sík mezőn látható néhány vasércdarab és kisebb vasalakok jelölik, hogy itt valami rejtőzik a föld alatt. Ezzel szemben az erdőben bombatölcsérszerűek a régi bánya horpái. Mivel az előadó rövidesen közli az eredményeit a Soproni Szemlében, itt csak egy általa küldött értékes felvételt mutatok be, drón-felvételt a bányagödrökről a Györke Réka vezette feltáráson. Az elődadó egy bányagödör oldalába bemélyített bucakemence-párt is bemutatott, ismertetve a kis vasolvasztó kemencék működését.
Az előadó megállapítása szerint ezek a kis bucakemencék az „Imolai típus”-ba tartoznak. A régésznő vetített még két korábbi képet is, rekonstrukciós rajzot (Gömöri-Ughy 1999) az erdőben talált bányagödrökről és a korábbi munkacsoport fizikai-régészeti kormeghatározásairól (Gömöri et al: 1999,
Iparrégészeti szám: 45; Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonosító: 24320), amelyek egybevágnak ezen az előadáson közölt kormeghatározással, illetve az előadó által is említett): Sopron és Kópháza közötti (Castrum Sopron kovácsainak földje) középkori dűlőnévvel (eredetiben latinul).