IR949

Gömöri 2000, 127-130: "OLMÓD, Olmódi patak (Vas m.) Ák  H 3 (IR 949)
A: 1985.okt. 21-én Olmódon azonosítottuk a Schleicher Aladár és Kiszely Gyula által felfedezett vassalaklelőhelyet. Gömöri János szondázó ásatása, a Ribnyák (v. Olmódi) patak balpartján 1985. Geofizikai mérés: Verő József (MTA GGKI, Sopron), aki 21x15 méteres területet mért fel. C14 Kormeghatározás: Csongor Éva (ATOMKI Debrecen), archeomágneses mérés: Márton Péter (ELTE).
B: A 2. szelvényben rétegviszonyok a következők: felül fekete humuszos (faszenes) föld, nagyobb folyósalak darabokkal, 1-2 vasércdarabbal, ami általában pirosra volt pörkölve. 30 cm-re jött elő a sárga bolygatatlan agyag. A szelvény közepén 30 cm mélyen 1 m átmérőjű, pirosra égett folt került elő. A folt (70x100 cm) helyenként 6 cm vastagon át volt égve. A foltot É-D irányba egymással párhuzamosan futó 10-15 cm széles talpgerendanyomok szelték át. Ezek későbbiek voltak, mint a kemence, mert abba is belemélyedtek. A gerenda fél metszete látszik, M: 6-8 cm. A “talpgerendák” egymástól 40 cm távolságban feküdtek a sárga agyagban. A gerendák helyét kemény, fekete föld töltötte ki, ebben a sávban több vasérc volt és egy 12 cm átmérőjű, 2 cm falvastagságú 5 cm széles peremű nagy, római tároló fazék peremrésze. A geofizikai műszer a már feltárt égett foltnál kb. 30 + nT anomália eltérést mutatott. További 6 helyen jelzett a műszer. Ezek mindegyikét ásatással megkutattuk.
6. árok: A geofizikai mérés 1. pontja helyén (+30 nT kb.) egy gödör foltja bontakozott ki. Benne fekete föld és sok apró vassalak. A patak felé enyhén lejtő terepen egész hosszában egy salakhalmot vágtunk át. A salakhalomban több volt a vassalak, főleg folyósalak és nagyon kevés a kemencetöredék. Az árok felső végén 35 cm-re jött elő a sárga, bolygatatlan agyagtalaj. 1. gödör: A salak alatt egy 150 cm átmérőjű, 70 cm mély gödröt találtunk A vassalakréteg a gödör fölött 50 cm vastag volt. A gödör alján fekete földréteg a feltöltés, de vassalak nélkül, egy-két égett, piros agyagdarabbal.
A 2. geofizikai pont helyén bővítettük a 14. szelvényt. Itt a felszínen sok újkori téglát találtunk, ami talán a szokatlanul nagy (+154 nT) anomáliát részben okozta. Szelvényünkben igen sok vassalak és faszén, valamint pörkölt vasérctöredékek kerültek elő egy munkagödör feltöltéseként. A nagyobb gödörben észben helyben kiégett égett foltok jöttek elő. A vasvári és kőszegfalvi kohókhoz hasonló, egymás mellett álló két kemencét a műhelygödör oldalához építették és oldalról fújtatták. Nagy hőt gerjesztve erősen megfolyó salakot futtattak ki a kemence előtti munkagödörbe.
Kb. 30-40 cm mélyen előkerült az 1.vaskohó részlete: erősen kiégett szürke, kemény agyagfalrészlet. A kohó fele szét volt rombolva. A vasvári típusú kohó fala a medencétől felfelé 40 cm magasan áll. A kohó fala hátul 14 cm. A medence 50 cm hosszú a mellnyílás felé. Mérhető szélessége 35 cm, bár ennél nagyobb átmérőjű lehetett. A medence sárgás, szürkére és az oldalsó munkagödör felé, a fújtatónyílás felé is lejt. Az 1. kemence alján 7 cm széles fekete sáv látható. Az 1. kemence előtt a medencétől 8 cm-el mélyebben, szürkére kiégett 37x37 cm-es tapasztott felület látszott, melynek szélei pirosra voltak égve. A kohóhoz tartozó munkagödör a patak felé terjedt. A kohók előtt kb. 150 cm szélességben tárunk fel pirosra égett kemenceolvadékokat. A kemencék külső oldalát mindkét esetben elbontották. A műhelyen belül a kohók mindkét oldalánál volt egy-egy nagyobb munkagödör és egy 3. gödör a két kohó előtt is található. A legtöbb kemencetöredék a kohók előtti munkagödörben került elő. .A kohók előtti egyik tapasztás-darab 62x40 cm-es, pirosra égett. A 1. kohó medencéjében egy 25x32 cm-es szürkére égett tapasztás került elő. A mellnyílás közelében, felül a kohó oldala salakos volt. A fújtatás oldalról történhetett. Ezt valószínűsíti a kemencefaldarabba épített 12 cm hosszú fúvócső, amelynek tölcséres vége 6 cm átmérőjű. A fúvócsőre 17x15 cm-es kemencefal töredék volt ragadva, amely a magas hőtől kívül is szürkére égett, ez az 1. kemence bal oldalánál feküdt, pontosan a medence magasságában, az elrombolt oldalfal helyén. A leomlott oldalfal másik darabja a kemence melletti, fújtatásra használt munkagödörben, a kemencétől 25 cm-re, belső szürke részével felfelé látott napvilágot. Ez 40-cm átmérőjű agyag faldarab, a munkagödör oldalához volt döntve. Az oldalsó munkagödör 51-61 cm-el mélyebben van, mint az 1. kohó medencéjének alja.
Az 1. kohó mellett kibontakozott a 2. kohó. Ez boltozott, kupolaformájú. Tehát teljesen a vasvári típust képviseli egymás mellett a két kemence.
A 2. kohó előtt a 62x40 cm-es leomlott oldalfal darab mutatta, hogy a kupolakemence legalább 65-70 cm magas volt. Ez az összefüggő agyagpalást 6-8 cm vastag, belül szürke, kívül piros, íves. Belső részével lefelé borulva fekszik. A 2. kohó kupolás boltozata részben megmaradt. Felső része mindössze 10-15 cm-re jelentkezett a rét színteje alatt, mint 30-50 cm-es szürke, töredezett agyagfelület. Ez hátul pirosra, belül szürkére / kissé salakosra / égett. A boltozat hátsó ívelésének kezdete 42 cm-re van a medencétől. A medence szögletes, lekerekített sarkú 43x43 cm. Szájátmérő 40, ott hirtelen kifelé lejt a szürkés - sárgás - pirosra égett fenék. A két kemence közötti fal 24 cm széles, szürkére égett, alul piros.
C: Vassalakok, fúvók, kerámiatöredékek (81. kép). D: Árpád-kor, XI - XII. sz.-i kerámia alapján. Az itt talált kerámiatöredékek, hullám vonalakkal és párhuzamos, vízszintes vonalakkal díszített szürke és barna, korongolt fazekakból származnak. Egy hullámvonalas díszű, korai középkori fazék több darabja, a salakhalom alján, a vassalakok között, kb. 40 cm mélyen került elő. A C14 kor , amely 1020-1245 és az archeomágneses kor , amely 1140-1260 közé esik a XII. századi periódusra valószínűsítette az itteni vaskohászatot. Ez a kohótípus Ny-i eredetű, az Alpok különböző vidékein találtak hasonló felépítésű vasolvasztó műhelyeket, Magyarországon eddig csak Vas megyéből ismerjük ezt a típust.
A avar, (türk?), szláv(?), magyar kohászati emlékeken kívül egy Ny-i elem is színesíti tehát a változatos kohótipológiai tablót, éppen Vasvár környékén, ahol a feltevés szerint az Árpád-kori királyi vastermelő birtokszervezetek egyik központja, vasraktára volt. Hogy ez a Ny-i elem szláv-e, avagy germán mesterek betelepítése nyomán mutatható ki, még vitatható. A patak Vihnye neve inkább szlávok jelenlétét valószínűsíti.
 NOVÁKI 1968 , 44-57; HECKENAST 1968,1971; GÖMÖRI, RégFüz 39. (1986) 72.; Analógiák: MAYRHOFER-HAMPL 1958, PELET 1973, 100. 50.kép."