IR14280

KÖNYVRÉSZLET, Gömöri 2000, 210-216: "ZAMÁRDI, Kútvölgy (Somogy m.) (IR 1428)
A: A lelőhely kutatástörténete: A zamárdi vassalak-lelőhelyet először 1962-ben szemlélte meg Sági Károly, akkori keszthelyi régész és múzeumigazgató, Schleicher Aladár akadémikus, a Kohászati Történeti Bizottság elnöke és Piller Rezső, a leletbejelentő általános iskolai tanár. 1982-ben Magyar Kálmán hívta fel újólag a figyelmet Zamárdira, amikor Veszprémben, a II. Iparrégészeti konferencián beszámolt a Somogy megyei kohászat-régészeti lelőhelyekről. 1984-ben az iparrégészeti lelőhelykataszter adatait kiegészítendő, az IRMB részéről e sorok írója bejárta a falu végén, az Endrédi úttól keletre, a Kútvölgyi patak mellett elterülő salakmezőt. A VIII-X. századi jellegű hullámvonalas cserepek kerültek akkor elő a felszínen, amelyeket rövidesen eljuttattam a kaposvári múzeumba küldtünk. 1986. szeptemberében a zamárdi avar temetőt ásató Bárdos Edit, majd Költő László régészeti osztályvezető értesítette az IRMB elnökét, hogy homokbányászással bolygatják a vassalaklelőhely környékét. Még szeptemberben megtekintettük a lelőhelyet Költő Lászlóval és Németh Péterrel. Miután megállapítottuk, hogy néhány őskori, római kori és feltehetően avar kori objektumot, már széttúrtak a földmunkagépekkel, a megyei múzeum leállítatta a földmunkákat. A kohászati leletek mentését az Iparrégészeti Munkabizottság vállalta, ehhez anyagi segítséget az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya nyújtott, Kiszely Gyulának, az OMBKE Öntészeti és Múzeumi Szakcsoportja elnökének közbenjárására .
B: 1/86. és /2/86. ércpörkölő: Az első kutatóárkot a gépállomás mögötti domb patak felé eső lejtőjén, a legsalakosabb helyen ástuk, 15-20 méternyire a földmunkákkal megbolygatott területtől. Az 1. kutatóárokra merőlegesen húztuk a második árkot, amelyben egymástól 130 cm-re két tipikus, kissé “piskóta alakú”, 260 cm hosszú, 100 cm széles, pirosra égett oldalú ércpörkölő gödör került elő. A szántás felszínétől 25 cm mélyen talált gödrök feltöltésében sok faszén volt.
1. kohó: Az ércpörkölő gödröktől 5-6 méterre előkerült a 40 cm belső átmérőjű bucakemence (165. kép), amely típusában teljesen az avar kori tarjánpusztai (Győr m.) vaskohókkal egyezik meg. A kohó agyagfalának külső átmérője 80-85 cm. A falazat belső felülete körben 9-12 cm vastagon szürkére égett, ehhez kívül körben csatlakozik a 10-12 cm széles piros átégés. A kohó kerekded formájú medencéje is szürkére volt égve (166. kép). Az oldalfal legnagyobb megmaradt magassága 25 cm. A kemence mellnyílásának alsó, küszöbszerűen tapasztott része 3-6 cm-rel magasabb a medence aljánál. Így a salakcsapolás némileg eltérhetett az ismert nemeskéri típusú kohókétól. A kohó előtti 90 cm hosszú, 140 cm széles munkagödör alja 22 cm-rel mélyebb a mellnyílás aljánál. A szélén pirosra égett munkagödörben folyósalakot nem találtunk. A kohó leomlott falazatának több darabja került elő a medencében és az É felé nyitott, mellnyílás előtti munkagödörben. Ezek a belül szürkére égett kohópalást-darabok kívül átmenetes piros égésűek, nem elsimított felülettel, vagyis a kohónak a még beépített részéből származnak. Tehát a kohó kürtője csak részben emelkedett a felszín fölé, nem volt teljesen szabadon álló. A 1/86. kohó mögött kerek faszenes foltokat figyeltünk meg (12/87. sz. folt). Hasonló folt látszott a kohótól K-re. Ny felől a faszenes szint (13/87. folt) 5-6 cm vastag tapasztás töredékkel a felszínén csatlakozik a kohóhoz .
Az OMBKE újabb anyagi támogatásával 1987. július 25-től folytathattuk a feltárást az 1986. évi 1. zamárdi avar vaskohó közelében kitűzött kutatóárkokban. A lelőhelyen geomágneses mérést végeztünk. Ezzel munkabizottságunk Somogy megyében is megkezdte a —Sopron környékén már rendszeresen alkalmazott — komplex kohókutatási módszerek bevezetését. A Verő József geofizikus által magnetométerrel felmért II. számú területen, a Kútvölgyi patak partján nyitottuk az I. régészeti szelvényt. Itt a 11. anomáliahely közelében már az első ásónyomban kézzel formált és hullámvonal-kötegdíszes, avar kori fazékdarabok, valamint egy mellfalazat részletbe foglalt fúvóka fele és vasérctöredékek jöttek elő. A 11. ponton az anomáliát (mágneses értékei +50, +40, +30 nT, mellette -20, -40 nT) egy római gödör okozhatta, amely a mai felszíntől számítva csak 65 cm mély. Kevés imbrex és tegula töredék is volt a gödörben, a római rétegben azonban vassalakot nem találtunk. A gödör felett, a kohóműhely részben égett járószintjén (-30 cm) szivacsos és tömörebb vassalakok, kézzel formált cserepek, faszéndarabkák nagy mennyiségben kerültek elő. A szelvény Ny-i részén már 15-20 cm mélységben megtaláltuk az égett agyagtöredékekkel borított műhelyszintet.
1/87. gödör: Követve ezt a műhelyszintet a 4. kutatóárok Ny-i végén laza beásást észleltünk, amelyet kb. 1 m mélységig lemélyítettünk. Benne kemenceszerű tapasztásréteget figyelhettünk meg, amely azonban a nedvességtől igen omló állapotban volt, feltöltése hamuval kevert barna föld és faszén, kézzel formált, díszítetlen cserepekkel, melyek kora-középkoriak, avar koriak .
2/87. tűzhely: Kerek körvonalú, lapos gömbszelet formájú gödör, Á: 120 és150 cm. Az előzőhöz hasonlóan ezt is a homokos altalajba mélyítették, de gyengébben, csak egyrétegűen, sötétvörös színben volt átégve, tehát más célra szolgált, mint az 1. tűzhely. (Az ásatási feljegyzésekben ércpörkölő gödörként szerepel, de ezt a felhasználást kétségbe vonhatnánk annak alapján, hogy feltöltésében vasérc egyáltalán nem, salak pedig csak közepes mennyiségben fordult elő.
3/87. tűzhely: Mélyebb és jobban kiégetett tűzhely a 3., amely 20 cm mélyen jelentkezett, szélessége 120, hossza 280 cm, mélysége a műhelyszinttől 36 cm volt. (É-i oldalán végig szürkére égetett agyagtapasztást figyelhettünk meg. Ny-i vége, amelyet kissé szögletes formára képeztek ki, belül szürkére, kívül pirosra égett, egyéb oldalai belül szürkék, kívül pirosak voltak. DNy-i részét markológéppel megbolygatták, de látni, hogy a tüzelőtér főleg itt lehetett. Belső átmérő 45 cm, ami megfelel egy kohónak, alja viszont nem szürkére égett, mint a tipikus kohóké. Feltöltése sok faszénnel kevert laza föld, sok vassalakkal és égett kohótöredékkel. Mivel mindenhol, még a munkagödörnek felfogható részén is ki van égve, nem igen lehet kohó, feltehető, hogy újraizzító kemence. Az objektum érdekessége, hogy a mellette talált négy cölöplyuk szerint fölötte fedél is volt (167. kép).
4/87. tűzhely: Az első ásónyom után, a műhelyszinttől mérve 25 cm mélységben jelentkezett egy 100-120 cm széles, 270 cm hosszú, 15 cm mély gödör. Viszonylag erős kiégése miatt okozhatott nagyobb pozitív anomáliát ez az ovális alakú pörkölőhely, amely formájában és méretében is az 1. tűzhelyre emlékeztet. Kiégése is hasonló, azzal a különbséggel, hogy bár oldalai belső felükön szürkére égtek, alja mindenhol piros, több rétegű tapasztás nem figyelhető meg rajta. A 4. tűzhely feltöltésében is 15 cm vastag faszenes réteget találtunk. (E tűzhely fölött is sok újkori vasdarab került elő, melyeknek összsúlya eléri a 3 kg-ot, ez megzavarhatta geomágneses mérést). Az ásatási terület K-i oldalán (II. geofizikai szelvény) további 3 kutatóárkot nyitottunk, összesen 230 cm szélességben és 11 méter hosszúságban, ezek azonban üresek voltak. A terület Ny-i szélén ásott 110 cm széles árokban, az 1986 -ban feltárt kohó közelében viszont előkerült az 2/86. ércpörkölő gödör, valamint az 5/87. és 6/87. égett szélű tűzhely-foltok, faszenes rétegekkel feltöltve.
5/87. gödör-tűzhely: Égett szélű, faszenes foltként jelentkezett, átmérője 150 cm.
6/87. tűzhely: A gödör széle pirosra égett, feltöltésében már 10-15 cm mélyen is sok faszén és vassalak volt, valamint égett kohótöredéket is tartalmazott. Fölötte volt a 10. geomágneses mérőpont, ahol Verő József +50 nT feletti anomáliát mért. A gödör feltöltésének felső részén tipikus avar, benyomott peremű cserép is előkerült.
8 /87: Nagyméretű, 300x200 cm-es ovális gödör, amely 45 cm mélyen jelentkezett a mai felszín alatt. Feltöltése laza agyagos, helyenként égett törmelékes réteg. Az agyagos rétegben igen sok vassalak, kohótöredék, avar kori cserepek, sok állatcsont és egy egész “medve” (a kohó aljáról származó vastag, nagy vastartalmú salak, amely a kemence formáját őrzi, négy részre törve) került elő. A gödör szélei felé több római cserepet is találtunk. Az avar kori gödröt, amelyet kézzel formált díszítetlen cserepek kelteznek, tehát beleásták egy római gödörbe. A gödör alja a mai felszíntől 120 cm-re volt, itt már a talajvíz is megjelent. A 8/87. gödör keleti végében 90 cm mélyen találtunk egy 50x50 cm-es sík felületű, tapasztott kemence szintet, amely mintha nem egykorú lenne a kohóval. A sütőkemenceszerű tapasztása alatt vassalak és kohótöredék is előkerült az elektromágneses mintavételnél. Így feltételezhető, hogy ennek a kemencének a munkagödrével ásták el a kohó salakcsapoló-gödrét és ahogy az Árpád-korban gyakori volt, a sütőfelületbe cserepet, vagy salakot helyeztek. Árpád-kori cserepet nem találtunk a gödörben.
2. kohó: A 8. gödör déli végében, a gödör oldalába vágva vasolvasztó kemence hátsó része került elő, kívül vörösre, belül szürkésre égve. Belső átmérője 30 cm. A kohó 27 cm mélyen jelentkezett. Mélysége a megmaradt felső résztől a medence aljáig 20 cm. Hátsó fala nem állt szabadon, félig földbe mélyesztett kemence lehet, amelynek munkagödrét későb hulladékgödörnek használták. A kohó égett foltja 80 cm széles, kívül barnásvörös, majd vörös homok, belül 3 cm vastagon szürkére égett. A természetes homokos talajba vágták eredetileg a 30 cm átmérőjű kohót, de a már széttört medencerész 30 cm-t ugrik előre a gödör oldalától, így eredeti íve nehezen rekonstruálható. Úgy látszik, hogy a medence kifelé lejtett. Tehát a bemélyítés ellenére szó sem lehet Imolai tipusú kohóról, annál inkább nem, mert a töredékek alapján a fúvók is mellfalazattal működtek. A kohó alján agyagtapasztás is megfigyelhető, tehát valamiféle tűzálló bélése lehetett, bár oldalában bélésfal nyomai nem voltak felfedezhetők.. Az alsó agyagtapasztás szélessége is 30 cm. A kohó medencéjének színtjétől a gödör még 50 cm-t mélyed lefelé. Feltehetően ez nem az eredeti műhelygödör formája. A eredetileg félig földbemélyített kohót valószínüleg elásták egy hulladékgödörrel. Ez kohó az 1. kohóra hasonlíthatott.
10/87. objetum: Az I. szelvényben a paticsréteg felszedése után, 30 cm mélyen ovális agyagos, pirosra égett folt jelentkezett. A mintegy 5 méter hosszú, 170 cm széles, törmelékkel fedett foltban vassalak nem került elő. A felső rétegében római dörzstál töredékét találtuk meg, ami utólag keveredett ide. A gödör ÉK-i része kissé mélyebb (70 cm), máshol csak 50-60 cm-es.
11/87. gödör: Az I. szelvényben ovális, teknőalakú gödör került elő, amelynek a K-i vége felül szürkés színre van kiégve. Oldalai inkább pirosak, alja is gyengén pirosra égett, feltöltésében felül sok faszén, salakkupacok bedobálva a széle és közepe felé, mélyebben laza hamus föld, majd az alján 3-4 cm vastag faszénréteg található, e felett kézzel formált cserepek bukkantak elő. A 11. gödör metszi a 7. paticsos szintet, viszont még a paticsos szint is vassalakos rétegen fekszik, tehát ez is a kohóüzemmel kapcsolatos.
14/87. gödör: A 13. árokban előkerült 14. gödör felső, faszenes rétegében sok kézzel formált cserép, állatcsont és egy fél orsógomb volt.
15/87. gödör: A rét színtje alatt 20 cm mélyen jelentkezett a 120 és 70 cm átmérűjű, ovális gödör, amely 20 cm-t mélyed a sárga, homokos talajba. Alja és oldala nincs kitapasztva, de pirosra égett, egyik szélén 30 cm átm. szürke égésnyom figyelhető meg. Feltöltése tiszta faszén. Az 1. kohó K-i oldalán, attól mindössze fél méternyire található ez az objektum, amely a kohónak szemben álló kohásznak (vasasnak) bal kéz felé esett. Feltehetően újraizzító tűzhely volt.
Az I. szelvényben, a mai felszín alatt 25 centiméternyire 350 cm hosszú, 170 cm széles paticsréteget találtunk, egy szintben, 4-5 cm-es vastagságban. Közte vassalak is volt, de magára a sárgás, narancssárgás, vöröses színű paticsrétegre vassalak nem volt utólag rádobva, tehát a telep utolsó lakott periódusából származik. Egyik felületükön simára tapasztottak, másikon vesszőlenyomatos, égett agyagdarabok voltak ezek, helyenként morzsalékosra málott felülettel. A patics alatt az egész felületen 1 cm vastag, égett, faszenes réteg figyelhető meg. Ez a réteg a vassalakos földrétegen fekszik, amelyből az avar jellegű cserepek kerültek elő. Nem kohóomladék, hanem paticsház maradványa volt volt ez a réteg, bár cölöplyukat a közelében nem találtunk. A kohászok ideiglenes szállása lehetett ez az építmény, amely talán a műhelyek felhagyása után dőlt össze. A paticsos felülettől Ny felé 2-3 méternyire, a 15. árokban szép, X. századinak kinéző cserépdarab került elő, bekarcolt vonalköteg díszítéssel, de ez akár a későavar korra is keltezhető.A vassalakos objektumokban csak avar kori cserepek voltak. A római cserepek utólag keveredtek ide.
1989-ben Bárdos Edit — csatornázási munkáknál végzett leletmentésével — hasonló, részben eltérő típusú és részben általa Árpád-korra keltezett kohómaradványokat tárt fel Zamárdiban, az itt ismertetett ásatás helyszínének közelében, ugyanennek a nagykiterjedésű salakmezőnek a területén.
C: Leletek: A kohóformának megfelelően a durván kiképzett agyagfúvók is a tarjánpusztai fúvókra hasonlítanak. Az előkerült — részben kézzel formált fazékdarabok és hullámkötegsávos edénydíszítés is erre a korszakra enged következtetni. (153. kép, XX-XXI. Tábla).
D: Az 1986-87 évi szondázó ásatások alapján megállapíthatjuk, hogy volt a kohászati centrumnak egy fontos avar kori periódusa, abból az időszakból, mikor az első avar kori vasolvasztó telepek megjelentek Pannónia területén. Két olvasztókemence maradványait és 11 ércpörkölő gödröt, illetve boksaalapot kutatunk fel a Kútvölgyi patak partján., aminek alapján megállapíthattuk, hogy Zamárdiban az avar korból — a Pannonhalma melletti Tarjánpusztáról — már ismert típusú vasolvasztó kemencét használtak a VII.-VIII. században. A durva kiképzésű vaskos agyagfúvók és az újjal benyomkodott, vagy sima peremű, kézzelformált fazekak darabjai, illetve a jobban korongolt, szürke, vagy barna színű, (körbefutó vonalakkal, vagy hullámvonal dísszel ellátott) kerámiák töredékei is nagy hasonlóságot mutatnak a tarjánpusztaiakkal. Így kohó-tipológiai és régészeti alapon a Zamárdi lelőhelyet is közép- és késő avar korinak kell tartanunk. Rétegtani magfigyeléseink is erre a korszakra engedtek következtetni, mert a kohászati objektumokat néhány esetben olyan római kori gödrökbe vágták, amelyek egyikében sem került elő vassalak. Az ipartelep feltételezhetően egy nagyobb avar központ faépületeitől, jurtáitól és földbeásott viskóitól tisztes távolságra, de attól nem túl messze működött. Ennek a Szántódi -rév közelében feltételezhető ordu-nak a közelségét a Bárdos Edit által, a Réti-földek dűlőben kiásatott mintegy 2300 síros avar temető jelzi.
Jellegzetesek a lekerekített sarkú, téglalap formájú ércpörkölő gödrök, amelyek nagy száma a patak melletti intenzív vaskohászatra enged következtetni. Egész munkacsoportok mosták, aprították darabokká, és pörkölték a limonit ércet, vöröses hematittá, mielőtt a kohók izzó torkába szórták a nyersanyagot. Több kohó füstölgött egymás közelében, tipikus agyag mellfalazataikon keresztül 2-2 fújtatóval préselték be a levegőt. A kemencék előtti munkagödörbe csorgott ki az izzó folyósalak . Az avar kori ércelőkészítő tűzhelyek formai és méretbeli hasonmásai eddig csak a X. századi Sopron, Potzmann dűlői vaskohász telepen és a XI. századi Répcevis, Görbeárok mellett feltárt kohóknál kerültek elő..
Fizikai kormeghatározások : Archeomágneses (AM) minták: 97/1. tűzhely szürkére égett tapasztásait, 97/2 kohó, 97/8 gödör, tűzhely, római (?), C14 minták: 97/15 tűzhely, 140x80 cm-es ovális, tele faszénnel (4. árok), 97/6 tűzhely, faszén; TL minták:1. tűzhely = 1. TL, 8. gödör, 2. kohó = 2. TL , 3. gödör É-i szürke . A 1. kohó AM kora 725+--25 A.D. évnek adódott. Ez 700 és 750 közötti időszaknak felel meg. A 87/8 gödör szélén talált 2. kohómaradvány AM kora 700+--100 év, (580-850 ill. 550-850 AD közötti időszak). A 87/6 pörkölő gödörben talált faszenek C14 kora, a négy mérésből a 734-770 AD közötti értéket mutatja, feltételezhető, hogy az archeomágneses és C14 kormeghatározások lényegi egybeesése nem véletlen, hanem valóban a 670 utáni, inkább a késő avar korszakra utaló régészeti kormeghatározást erősíti. A 87/15 gödör amelyben kerámialeleteket és vassalakot sem találtunk, 334-408 AD. közötti C14 koradattal a telep római kori rétegéhez tartozónak bizonyult. A TL koradatok nagyobb időhatárokat ölelnek át. Így a 86/1 kohó esetében fel kell vetnünk, hogy a 331-763 AD kor meghatározásánál a 600-as évek helyett ne a 700-as éveket tekintsük-e valószínűbbnek. A 87/4 objektum égett anyaga 667-1007 AD kort adott, így viszont a másik három kormeghatározás miatt a korábbi kort kellene valószínűbbnek tekinteni. Egyelőre nem állítható tehát, hogy a TL kormeghatározás rendszeresen, korábbi keltezést adna a régészeti kornál, mert a 87/4 objektum esetében későbbi TL kor adódott, az eltérés azonban hol +, hol - irányba történt. A TL dozimétereket az archeomágneses minták kiemelése után e sorok írója helyezte el, mert a TL mintákat pontosan a Márton Péter által kiemelt AM minták mellől vettük. Kohók kormeghatározása esetén jelenleg a C14 és AM módszer jobban alkalmazható, mint a TL módszer. A 2. kohómaradvány (a 8/87. gödör szélén) AM kora 700+--100 AD, (580-850 ill. 550-850 közötti időszak). 6/87 pörkölőgödörben talált faszenek C-14 kora négy mérésből a 734-770 AD közötti érték jelzi, hogy az AM és C-14 kormeghatározások lényegi egybeesése nem véletlen, hanem valóban a 670 utáni, inkább a késő avar korszakra utaló régészeti kormeghatározást kell hitelesebbnek elfogadnunk. A 15/87. hulladékgödör, amelyben kerámialeleteket és vassalakot sem találtunk, 334-408 AD közötti C-14 koradattal a telep római kori rétegéhez tartozónak bizonyult.  GÖMÖRI, RégFüz 41. (1988) 58-59.; BÁRDOS, RégFüz 41. (1988) 59.; GÖMÖRI 1987; BÓNA 1988, 453. MÁRTON-GÖMÖRI 1991, 136-137.; BENKŐ-GÖMÖRI 1990, 11.; GÖMÖRI 1999/d."
A lelőhely a Gallina Zsolt vezetésével feltárt későbbi ásatási területtel összefüggő.