IR105

GÖMÖRI 2000, 185-222: "TARJÁNPUSZTA, Vasasföld I. és II. (Győr - M. - S. m.) A  F 3 (IR 105)
A: Tarjánpuszta Pannonhalmától (Győrszentmárton) délre, 5 km távolságra található kis település, amely önkormányzatilag Ravazd községhez tartozik (100. kép). Gömöri János ásatása egy római villa közelében található avar telepen, 1973-1981 között. Archeomágneses kormeghatározás: Tóth Judit (MTA Rég. Int.). Termoluminescens kormeghatározás: Benkő Lázár (MTA, Izotóp Intézet). A leletek a győri múzeumba /XJM/ kerültek. Taryan (1086) részben a győri vár földje, egy része a királyi udvarnokoké volt. A régi Tarján a Győr-veszprémi országúttól nyugatra, a Hármastarján-major közelében helyezkedett el. A középkori Tarján fekvéséről Lengyel Alfréd értekezett. Ennek alapján, és régi térképek segítségével 1976-ban terepbejárással azonosítottuk a régi Tarján templomának helyét, és a török hódoltság idején elpusztult falu maradványait (153. kép). Azon a helyen, ahol egy XVIII. század végi térkép “Alte Kirche” megjelöléssel romot jelölt, a friss szántás piros, égett földet hozott felszínre, a pirosló agyagtöredékek, széttúrt kemencék omladékai között számos késő középkori cseréptöredéket gyűjtöttünk. A tarjánpusztai plébánián őrzött feljegyzések között egy 1787-ben készült összeírás található, amelyben többek között “az országút mellett álló puszta templomot” is említik. Ugyanitt olvashatunk a “Rézhegy, Vasasi dűlő” határnevekről is. A mai Tarjánpuszta település a Győr-veszprémi országúttól keletre épült. Legkorábbi épületei a XVIII. századból valók. A Pándzsa ér és a falu között, az országúttól keletre található ez a dűlő, amelyet most “Vasasföld”-nek neveznek.
B: Nováki Gyula 1963-ban már bejárta a területet és azonosította azokat a salaklelőhelyeket, amelyekről először Sztachovich Remig emlékezett meg A Pándzsa ér forrásaihoz közel települt középkori Tarján határában, római villák felszíni maradványit is megfigyelhettük, ill. Lovas Elemér említ régi római leleteket pl. a Lakatos-rétről. A salakleletek itt is a patakpartok közelében találhatók. A Pándzsa ér három forrásból ered, a szomszédos Ravazd község határában már egy patakká egyesül a három kis ér, amelyekhez a salakleletek kapcsolódnak. Közel két négyzetkilométernyi területen találhatók elszórt vassalakok, helyenként kisebb ércdarabok a szántóföldként, kertként, illetve málnaültetvényként hasznosított területen. A Vasasföld I. lelőhely (I. kutatási helyünk) salakkupacai kisebbek a nemeskéri ásatásunkon megfigyelt jelentős salakhalmoknál. A tarjánpusztaiak átmérője csak egy-két méter. Ez arra utal, hogy a kohókat huzamosabb ideig nem üzemeltették ugyanazon a helyen. Bizonyos idő után távolabb építették fel a következő kohót. A területen elszórt sok salakleletből mégis évtizedekben kell mérnünk a vasasok itteni működésének idejét.
1974 késő őszén (a nemeskéri kohóásatás befejezése után), Tarjánpuszta közelében, a Ravazdra vezető földút és a Pándzsa ér keleti ere között, az ér partján tűztük ki (25 m hosszú, 1 m széles) 1. kutatóárkunkat (GÖMÖRI 2000. 140. kép). Annak ellenére, hogy a felszínen viszonylag sok vassalak és néhány kemencetöredék is előkerült, 1. árkunk csak negatív eredményt hozott. -63 cm mélyen kovácsolt vas szegek: XJM 78.7.1, H: 3,7 cm és 78.7.4, H: 6,4 cm és fúvótöredékek: 78.7.2, valamint négy db állatcsont: 78.7.3, köztük egy agancstöredék került elő. Ezt a patakhoz közel eső területet csak a melléktermékek lerakóhelyeként használták a kohászok. A kutatóárok É-i végében került elő egy jól iszapolt, korongolt szürke korsó töredéke: 78.7.5, H: 6 cm, V:0,7 cm és egy vörös, soványított anyagú, kézzel formált fazék oldaldarabja: 78.7.6, H: 3 cm, V: 0,5 cm. 2. kutatóárkunkat az érrel párhuzamosan, attól 61 m távolságban, keletre nyitottuk. A 40 m hosszú kutatóárkot az első foltok jelentkezése után 3 m széles szelvénnyé bővítettük.
Az 1/74. gödör kerek, 155 cm átmérőjű foltja 85 cm mélységben jelentkezett. A gödör 30 cm-t mélyedt a bolygatatlan sárga agyagba (alja -115 cm mélyen volt a szántás felszínétől). Metszete lekerekített sarkú teknőformát mutat. A gödröt 60-80 centiméternyire cölöplyukak szegélyezik. Négy cölöplyukat tártunk fel, de rendszeres elhelyezkedésükből következtetve további kettőt feltételezhetünk. Így a kerek gödröt valószínűleg hat, 40-60 cm átmérőjű cölöp vette körbe. A cölöplyukak feltöltése, mint az 1. gödöré: sok vassalak (szivacsos szerkezetű 78.7.16), kevés faszén, paticsdarabok, az utóbbiakon esetenként szalma- és vesszőlenyomatok (78.7.13.1-3 és 78.7.19.1-2) is megfigyelhetők. A közelben tehát egy sövényfalú, tapasztott épület állott, talán éppen az 1. gödör és 1.-4. cölöplyukak felett emelkedett ez az épület. A gödör sötétszürke, faszenes feltöltésében barnássárga és vörös vasércrögök (78.7.15.1-2), salakdarabok, fúvóka darabok (78.7.12), néhány állatcsont (78.7.14) és kevés kerámiatöredék is előkerült. Egyik egy párhuzamos, egyenes, körbefutó vonalakkal sűrűn bekarcolt fazékoldal-töredék, kívül vörös, belül szürke színnel, korongolt. Hasonló töredékek az 1. árokban is előkerültek. A gödör alján egy jól korongolt szürke fazék erősen kihajlított peremű darabja feküdt. A töredéken elnagyolt hullámvonal-díszítés figyelhető meg. Az 1. gödör közelében -60 cm mélyen találtunk egy szürke, kívül kormos főzőedény darabját. A jól korongol edény öblös oldalát, körbefutó vonalsávok díszítették. Ugyanitt egy kívül-belül vörös, vastag falu korongolt ivóedény töredéke is előkerült; hasonló, de finomabban bekarcolt vonalkötegekkel. A leletek az avar kora utaltak.
(A vasvári, Árpád-kori 1. műhelygödör jó analógiaként említhető, Nováki Gyula ásatásán ott egy 2,25 m átmérőjű, kerek gödör került elő, amelynek oldalán égésnyomok voltak láthatók Északi és ÉK-i oldalán, valamivel magasabban, egy-egy kis bemélyedést talált. A D-i oldalon pedig egy kerek, 85 cm átmérőjű gödröt tárt fel, amelynek alja agyaggal volt kitapasztva. Feltöltése másodlagosan odahordott vassalak volt. A kis gödör és az egész objektum rendeltetése homályban maradt. Kemencék nyomát nem találták benne, mégis nyilván a vasolvasztással volt kapcsolatban. Véleményünk szerint mind a vasvári, mind a tarjánpusztai gödrök, gazdasági rendeltetésű melléképületek voltak: kerek alaprajzú tároló-kunyhók. Nem kizárt azonban, hogy a kohászok ideiglenes pihenőhelyéül szolgáló kúpos kunyhók lehettek. Mindkét esetben megfigyelhető ugyanis, hogy a kerek gödröt körülvevő cölöpök ferdén álltak, egymásnak támasztva a gödör középpontja felett képezhették a kúp csúcsát. E cölöpök természetesen csak a kunyhó vázát alkották. Erre vesszőből font "sátor" borulhatott, amely Tarjánpusztán — a paticsdarabokból ítélve — tapasztva is lehetett. Az állandóbb jellegű szállástól — munkavégzés céljából — távol tartózkodó szénégetők, mészégetők, pásztorok még az újkorban is hasonló kunyhókat használtak, s hogy hasonló kerek kunyhók az ősi időkben is előfordultak a magyarságnál, azt néprajzkutatóink is bizonyították.
Az avar ipartelep egy részét kerítő I. árkot az 1. gödörtől 130 cm-re Ny felé vágtuk át először. Az ötven cm széles, 30 cm mély árok (alja -105 cm mélységben) metszete “U” formát mutat, lekerekített. 1975-ben 30 m hosszan követhettük az árkot a patak felé. 1975-ben, mikor új szelvényeket nyitottunk a területen, megállapíthattuk, hogy ez a dombtető közeléből levezető árok, amely ÉK-DNy-i irányban halad a patak felé - a dombosabb részen K felé kanyarodik. Ezt a 75/7. szelvényben figyelhettük meg. Az árok szélessége és mélysége a feltárt 37 m-es hosszúságban alig változott, bár itt a felszínnek is természetes lejtése van a patak felé, mégsem elsősorban vízlevezető árokra kell gondolnunk. Itt valamit határoló árokrendszerrel van dolgunk. Az árok feltöltése egyébként vassalak és néhány állatcsont, valamint paticstöredék. Az árokban talált vörös edénytöredékek teljesen az 1. gödörben lelt töredékekhez hasonlítanak. Egy kívül-belül vörös, vastag falú edény oldalát sűrűn bekarcolt, körbefutó vonalak díszítették. Mellette egy vékony falú szürke fazékdarab került elő, perem alatti hullámvonal-díszítéssel. Az árokban talált sárgás színű paticsdarabokon 1,5 és 2 cm ámérőjű vesszők lenyomata látszik.
A II/74. árok egy szakaszát még 1974-ben megtaláltuk a 3. szelvény végében. Folytatását 1975-ben a 75/4-5/a-7. kutatóárkokban és szelvényekben ástuk ki. Ez a Ny-K irányú árok 30 m hosszan figyelhető meg, Ny-i vége 2 m széles (a dombon), K-i vége 60 cm széles (a lejtősebb részen). A II. árok egyenes, az I. árokkal közel 45°-os szöget zár be, az első árok viszont - mint mondtuk - a dombtetőn visszakanyarodik, bekapcsolódik a II. árokba. A II. árok feltöltésébe belevág az I. árok, amely a feltöltések színeltérésében is jól megmutatkozik. Ezek alapján a II. árkot korábbinak kell tartanunk az I. ároknál. Ez a telep két periódusára is utalhat. A II. árok oldalán megfigyelhettük a vízmosás nyomát, ami az árkok metszetén is előtűnik. A II. árok -40 cm-t mélyed a bolygatatlan agyagba. Feltöltése homogénabb szürke föld, néhány vassalakkal, kerámialelet nélkül.
A 2/74. gödör az 1974. évi 2. kutatóárokban olyan kerámiatöredékeket tartalmazott, amelyek feltétlenül az Árpád-kornál korábbi időszakra utaltak. Egy barnásszürke, kézzel formált, öblös fazék enyhén kihajlított peremét ujjbenyomások díszítették. Hasonlók később a kohók mellől is előkerültek. A 80 cm széles, 30 cm mély gödör feltöltésében néhány kisebb vassalak is előkerült az avar kori cserepek mellett.
A 3/74. gödör a 4. kutatóárokban került feltárásra. A 65 cm átmérőjű, kerek gödör 25 cm-t mélyed a bolygatatlan agyagba. Feltöltésében állatcsont, salak és kevés vasérctöredék volt. Datáló lelet nem volt benne.
A 4/74. gödör a 3. szelvényben került feltárásra. A tojásformájú, de kissé szögletesedő bemélyítés átmérői: 110 és 100 cm, legnagyobb mélysége 25 cm. Feltöltésében csak néhány vassalak és kemencetöredék került elő, szürke földben. Közelében tártuk fel az 1. vaskohót.
Az 1/74. kohó 1974-ben, a 3. szelvényben kemencetöredék alatt, 50 cm mélységben jelentkezett. A félkör alakú kemencerészlet, mint erősen kiégett sáv bukkant elő. A kemence felmenő fala 5 cm-re emelkedett az egykori szint fölé. A korabeli szint alá 35 cm-t mélyedt a kohó tüzelőtere. Maga a kohó erősen átégett, homokkal soványított agyagból készült. Kívül 15 cm széles, pirosra égett agyagtapasztás, belsejében 5 cm-nyi vastag, szürkére égett kemény agyagbélés, amely helyenként elsalakosodott. A kohó belső Á: 30 cm. A gömbölyded horpadású fenékre szivacsos kohósalak tapadt (egy 13-25 és egy 5x15 cm-es darab). A kohó előtt szabálytalan formájú munkagödör volt, Á: 100 és 138 cm. A gödörben a kohóból kifolyt salakot in situ megfigyelhettük. A kohó előtti salakcsapoló (munka)gödörben három kisebb lemélyedést (nyilván cölöplyukat) bontottunk ki. Feltöltésük vassalak és kemencetöredék voltak. A cölöplyukak valószínűleg a fújtatószerkezettel voltak összefüggésben (korábban nemeskéri, később iváni kohók salakcsapoló gödreiben is megfigyelhettünk hasonló cölöplyukakat). A kohó belsejéből és a munkagödörből olyan égett agyagtapasz darabokat szedtünk ki, amelyek kétségtelenül a kohó földfeletti felépítményéhez, palástjához tartoztak. A kemencefal-darabokon kívül trapéz alakú, lekerekített sarkú tapasztás is előkerült, közepébe épített fúvócsővel. Ez az agyagdarab szemmel láthatóan a kemence mellnyílásának elzárása céljából készült: olvasztás alatt mellfalazatként működött, amit bizonyít az elsalakosodott végű fúvócső, és a tapasztás belső felületét fedő zöldes-szivacsos salak. Alsó részén, belül nagyobb salak is rá volt ragadva. Felső széle belül vékonyabbra van tapasztva és vörösesbarnára égve. Az egész agyagtapasztás külső oldala sárgás színű. Méretei: H. 16 cm, Sz. 12 cm, V. 8 cm. E méretek (12 és 16 cm) a kemenceszáj, a mellnyílás hozzávetőleges méretét is mutatják. A szóban forgó tapasztás =„mellfalazat”, a kelta és római kori fújtatótéglákhoz (Düsenziegel) hasonló a funkciójú volt, de nálunk Pannoniában (az eddigi tapasztalataink szerint) tipikusan korai középkoriak.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1. kohónk 30 cm átmérőjű, kb. 70 cm magas, részben földbe süllyesztett vaskohó volt, az első magyarországi “Avar típusú” kohólelet, amely e típus névadója lett. A tudománytörténeti jelentőségű első hazai avarkori kohóleletet méltóképen, vörös borral avattuk fel. A boros demizsont a felavatásához Figler András egyetemi hallgató, a KÖH későbbi nyugat-magyarországi régészeti főfelügyelője hozta Ravazdról, gyalogosan.

A második ásatási idényt felfokozott érdeklődéssel és bőségesebb ásatási kerettel kezdhettük. 1975-ben — miután a kerámialeletek és az archeomágneses keltezés eredményeként a vasolvasztó telep avar kori eredete már 1974-ben bebizonyosodott — a szomszédos Táp község határában avar temetőt ásató Tomka Péter munkatársként betársult a feltárásba, azzal, hogy az évi B-téma kutatási keretének összegével támogatta az ásatásunkat, így nagyobb kutatószelvényt tűzhettünk ki.
Ezen a helyszínen még nem alkalmaztuk a geomágneses leletfelkutatást, amely a későbbiekben (más hasonló korú lelőhelyeken: pl. Iván, Dénesfa) jellegzetes pozitív anomáliákkal jelezte az átégett falú kohók helyét, ezért a 2/75 . kohó a kutatóárok Ny-i végénél, az ásatás utolsó napján bukkant elő, 23 m-re, keletre az 1. kohótól. A 2. kohó az 1. ároktól 5 m-re, K-re volt. (Tehát nem a két árok között, mint az 1. kohó.). Típusában és méretében teljesen megegyezik az 1. kohóval. Mellnyílása is hasonlóképpen nyugat felé nézett. A felszín alatt 20 cm-re, tehát magasabb szinten, mint az 1. kohó, törmelék- (égett kemencedarabok és vassalak) kupac alatt jelentkezett. A kemence fala rossz megtartású, repedezett, erősen átégett agyag, amelyet homokkal soványítottak. A kemencefal 10-13 cm vastag, kívül vörösesbarna, belül kékes-szürkére égett, bélése vöröses, amelyre helyenként salak tapadt. A régi járószint a kemencénél -20 cm mélyen volt (az ásatási év szántás-felszinétől), ez alá -35 cm-t mélyed a kohó medencéje. A kerek kemencefenékre (medencére) szivacsos vassalak ragadt, 5 cm vastagságban, 14 és 15 cm átmérőkkel. A kohó medence átmérője 30 cm, a falak felfelé kúpalakra tartanak. Belső átmérő a régi szintnél már csak 27 cm volt. A kohóban és mellette szintén megtaláltuk a felépítmény (kemencepalást) leomlott darabjait, homorú átégett tapasztásokat. A kohó ez esetben is 40 cm-nyit állhatott a felszín fölött, egész belső magassága pedig 70 cm körül lehetett. A kemencében nyilván többször folyt olvasztás, a kemencefalon ugyanis másodlagos tapasztást is megfigyelhettünk. A 3 cm vastag vörös tapasztás, amely a kohó aljától, a feketére égett vassalaktól indulva — belül — 7 cm magasságban fedi a kohó falát, nyilván az égéstől leginkább károsított felület erősítését célozta. Többszöri olvasztásra utal az a tény is, hogy a kohó előtti salakcsapoló-gödörben (Á: 100 és 80 cm) igen sok fúvócső került elő. Salakozott végű agyag fúvók a kemencék közelében felhalmozott kis salakkupacokban és azok közelében nagy számmal fordultak elő. A 2. kohó munkagödrében is feltártunk két cölöp- és két karólyukat. A 15-20 cm átmérőjű cölöpök és köztük a 3-5 cm átmérőjű karólyuk a salakcsapoló gödör jobb oldalán sorakoztak. Mélységük átlag 10 cm volt, (a gödör aljától számítva). Ezek a lyukak is a fújtatószerkezettel lehettek kapcsolatban, bár elrendezésük más, mint az 1. kohónál megfigyelt lyukaké. Ott a 15-20 cm átmérőjű, 10 cm mély cölöplyukak közül kettő a munkagödör bal szélén, a harmadik a gödörnek a kemenceszájjal átellenben kialakított szélen helyezkedett el. A fújtatószerkezetek tehát eltérő felállításúak voltak a két kohónál.
A 2/75. kohó előterében (-40 cm mélyen) ép fúvócsövet is találtunk. Erről és több tarjánpusztai darabról feltételezhető, hogy az agyag fúvók kemencéből kiálló tölcséres végébe esetleg egymás mellé két cső is csatlakozott a fújtatókból. Egy agyagfúvón keresztül tehát két fújtatóval áramoltathatták a levegőt a kohóba. A 2. kohó előtt talált cső nagy méretével is kitűnik. Egész hossza 23 cm, átmérője kívül 7,5 cm. Külső vége ellaposodik, 12 cm széles, itt a lyukátmérő 8 és 4 cm, tehát 2 db 4 cm-es külső átmérőjű cső egymás mellett a tölcsérbe fért. Ennek az agyagcsőnek 7 cm hosszú tölcséres része a kohón kívül, 6 cm hosszú középső szakasza agyagfalba foglalt, 9 cm hosszú, elsalakosodott vége pedig a kohóban volt a vasolvasztás alatt. Egy másik csőbe bizonyíthatóan két másik fújtatócsövet helyeztek. A 9 cm hosszú csövek hátsó 5 cm-e a kemencefalban volt. A cső belső átmérője 5 és 3 cm. Belső végétől számítva 5 cm-re nyúlt be a két fújtató fa- (vagy vas) csöve. E csövek átmérője a lenyomatok alapján 2,5-2,1 cm lehetett, így pontosan egymás mellett megszorultak az agyag fújtatócsőben. A fújtatásnak ezt a módját szemléletesen ábrázolja a History of Technology egyik ábrája.
A 2/75. kohó 1. cölöplyukában egy kettős csonka kúp alakú orsógomb feküdt. A jól iszapolt, szürke orsókarika átmérője 2,5 cm, vastagsága 2 cm. A lyuk átmérője 0,8 cm. Díszítés nyoma nem látszik rajta. Erősen kopott. Az orsógomb a cölöplyuk alján, salak- és kemencetöredék-darabok között került elő. Hasonló orsógombok (egy másik korong alakú orsógombtípus mellett) az avar korban általánosan elterjedtek, de megtalálhatók a közép-csehországi Klučov VI-IX. századra datált földvárában, és a morvaországi közép-“burgwall” korú szláv temetőkben is.
A kohókon kívül 3 tűzhelyet is találtunk 1974-75-ben. Mindhárom tűzhely erősen rongált, lapos, vörösre, illetve szürkére égett kerek foltként jelentkezett. A felszínre épített kis tűzhelyek csak 1-2 cm-t mélyedtek a régi szint alá. Salakot nem találtunk bennük, mégis feltételezhetjük, hogy ipari rendeltetésűek, feltehetően újraizzító tűzhelyek voltak.
1975-ben az ásatási terület Ny-i szélén felszíni építmény nyomát jelölte sok egymás melletti karólyuk, amelyek között kemenceomladékok, sima tapasztásdarabok is voltak. Ez a jelenség — a már említett orsógombbal együtt — határozottan lakótelepre utalt. A 3. szelvényben talált kés volt az 1974. évi ásatás egyetlen kovácsolt vas lelete. A 13,3 cm hosszú kés, a sok állatcsont és a kerámiatöredékek nagyobb száma a kohászok huzamosabb itt-lakására engedett következtetni és egyben arra irányította figyelmünket, hogy Tarjánpusztán az addig feltárt kohótelepeknél feltételezett munkaszervezéstől eltérő szervezésben dolgoztak a vasasok.

Vasasföld II. (A nagy összefüggő kohótelep II. kutatási területe)
Az 1977. évi ásatáson elsősorban a kohászok lakóhelyének felkutatása volt a cél. A veszprémi országúthoz és a Pándzsa ér főfolyásához közelebb olyan felszíni jelenségeket észleltünk, amelyek a lakótelepre utalhattak, 1977. évi 3. kutatóárkunkat a Vasasföld ÉNy-i részén nyitottuk meg (GÖMÖRI 2000, 142. alaprajz). Ebben az ásatási időszakban 191 m2 területet tártunk fel, aminek következtében előkerültek a 2/77, 3/77., 8/77 gödrök, 4/77/, 7/77., 9/77 és 10/77 szabadtéri kemencék, valamint a 5/77 gödörház és egy másik ház részlete, továbbá a 3/77 és 4/77 vaskohók. (Folytatást lásd a Vasasföld lelőhely II. ásatási munkaterületének -- teljes jogosultsággal hozzáférhető -- részletes leírásánál...).