IR66

Iparrégészeti szám
66
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonosító
33158
Helyszín (térkép)

47.44164, 16.667348

Helyszín (cím)

Répcevis
Görbeárok
Magyarország

Vármegye
Korszak
Alkorszak
Leírás (nem korlátozott)

Gömöri 2000, 142-147: "RÉPCEVIS, Görbe árok (Győr - M. - S. m.) Ák  H 3 (IR 66).
A: Moszkál Győző gyűjtése nyomán Nováki Gyula terepbejárása, 1953. A szórványos vassalak leleteiről akkor megismert lelőhelyen, a Rózsafüzér kápolnánál 1985-ben kutattuk fel az imolai típusú vasolvasztó műhelyeket (105. kép). Gömöri János ásatása a szakonyi olvasztótelep és a locsmándi ispáni vár közelében lévő ipartelepen. Geomágneses mérés egy 50x20 m-es területen: Verő József (MTA Geofizikai Kutatóintézet). B: Vaskohók: SLM. 64. 57. 15. Imolai típus. 3 műhely , 3 kemence; ércpörkölő gödör (106. kép).
Az 1. szelvényben egy gödör foltja jelentkezett, melynek kiterjedését a faszenes feltöltés mutatja, benne kevés vassalak.
A 2. szelvényben, a magnetométer által jelzett egyik +12 - +19 nT-s helyen, kb. 30-40 cm mélyen szépen kirajzolódott egy közel 1,5 méter átmérőjű faszéntől feketéllő folt, a 2. kohó műhelygödre, benne szürkére és pirosra, néha szivacsosra égett kohódarabok kerültek elő. Erre 180x220 m-es szelvénnyel rábontottunk, 70-80 cm mélyen a tiszta, kemény agyagos föld alatt a régi szántott talajon sok vassalak, pörkölt vasérc, (piros színben, kis darabokban), kevés faszén, fúvócső pici darabjai és a kohó oldalfal töredékei jöttek elő.
Ércpörkölő gödör. A 3. szelvényben 50 cm mélyen ovális, 250 cm hosszú 80 cm széles égett folt, pörkölő tűzhely került elő (94. kép). Feltöltése fekete föld, a sok faszén között kevés salak és nagyon kis mennyiségű érc volt benne. Árpád-kori cserepek: pl. peremtöredék, vállon hullámvonal bekarcolással segítheti a keltezést., Az ércpörkölő gödör az avar kori zamárdi és a X. századi Sopron-Potzmann dűlői pörkölő gödrökre emlékeztet méreteivel és aljának enyhe kiégését tekintve. Formája azonban szabályosabb, lekerekített sarkú téglalap, oldala is erősebben szürkére égett.
1. kohó. A 3x3 méteres 4. szelvényben, geofizikai mérés által jelzett +25, +30+ 21 + anomáliahelyen, 30-35 cm-re a mai szint alatt jelelentkezett a kohó szürkére égett toroknyílása. A vasolvasztó-kemence aknájának kívül szögletes, belül kerek foltja az átégési foltja. Az 1. kohót tehát a műhely oldalfalába hasáb alakú mélyedésként faragták be, majd ebbe építették be tapasztással a belül körte formájú kohót. Belső aknamérő ( a toroknyílás alatt) 21 cm, belső tapasztás külső négyzete 30x30 cm, külső szürke tapasztás 42x42 cm-s négyzet. Ezen kívül egy kb. 30 cm széles sávban körben piros átégésű volt a föld, ami magas hőmérsékletre utal. Az 1. vaskohót először szögletesre építették(95. kép, a-b), majd ebbe tapasztották bele a kerekded formát. A toroknyílás felső része már hiányzott a feltárás idején. A munkagödör határának meghatározása után, az 1. kohó aknájában folytattuk a mélyítést, hogy a szájnyílás (mellnyílás) iránya meghatározható legyen. Bár a mellnyílás iránya a munkagödör fekvéséből is sejthető volt. A kohó aknájának feltöltésében a laza, faszenes, salakos sötétszürke feltöltés a keményebb, tisztább, agyagos földrétegekkel váltakozott. A kohó boltozott mellnyílása (96. kép) viszonylag jó állapotban megmaradt: Sz: 30 cm. A medence alján nem volt odaragadt vassalak, csak teljesen szürkére égett, 3 cm vastag újratapasztás. A medence felett az oldalfalon, 40 cm magasságban, a kohó aknájában körben, odaragadt vassalak , amely 2-4 cm-re áll ki a faltól és szivacsos szerkezetű. Az 1. kohó szájában (mellnyílásban) egy kb. 15 cm átmérőjű nagyobb (szigetelő?) agyag (tömítés?) és sok pirosra égett vasérc volt. Két állatcsont-töredék is volt a munkagödörben, egy majdnem ép fúvócső mellett. A kemence mellnyílása részben vasércekkel volt eltömődve. A munkagödör közepén keskeny lemélyítés található a mellnyílás előtt.
A kohó előtti munkagödör feltöltése tele van szivacsos vassalakkal és nagy darab szürkére és pirosra égett tapasztás-töredékkel. Néhány egész lapos egyenes darab, van azonban íves kemencebélés is. Sok faszén és vasérc pirosra pörkölve nagyobb darabokban is előkerült. A munkagödör két széle így szinte padkaszerűen, ülőhelynek van kiképezve (110. kép). A feltöltésben Árpád-kori kerámiatöredékek, szürke fazékdarabok kerültek elő, váll- és oldaldarabok körbefutó párhuzamos bekarcolással (100. kép).

A 2. kohó a 2. szelvényben került elő, miután az ott jelentkező fekete foltra az árok két oldalán rábontottunk. Itt sem kellett felesleges földmunkát végeznünk, mert a Ny-i rábontásban a kohó, a keletiben a munkagödör vége került elő. A 2. kohó kb. 30 cm mélyen jelentkezett a sárga agyagos talajban. A kohó fala csak 30 cm magasan áll (98. kép) Így az alul 30 cm átmérőjű mellnyílásnak a felső része nem maradt meg. Első formájában a kohó szögletes: 6,5 cm vastag tűzálló tapasztása erősen szürkére égve, majd piros átégés, az utólag betapasztott 2. fázisban. Itt viszont nem szögletes formában jelentkezik felülről ez a szürke tapasztás, mint az 1. kohónál, hanem íves, kerekded formában. A 2. kohóból kevesebb maradt meg (a felső részből), a toroknyílás teljesen hiányzik. A kohó aknája teljesen ketté van metszve. A mellnyílás felső boltozata is hiányzik már. Így tulajdonképpen felülnézetben patkóalakban jelentkezik a 2. kohó. Az akna a medence felé, lefelé szélesedik, öblösödik és alul medence 42x42 cm, keresztben és a szájtól befelé is. Az imolai típusra jellemzően befelé erősen lejt a kohó medencéje. A medence alja újra van tapasztva, rajta 16x20 cm-es, kerekded, lapos vassalak figyelhető meg. Az alsó és felső réteg vassalakja a nagy hő hatására eggyé égett össze. Kiemelve a salak 9 cm vastag. A kohó erősen átégett fala két szürke rétegű tapasztás, ez azonban csak 1-2 cm vastag. kívül erősen vörösre égett az agyag (természetes talaj) a kohó körül. Tipikus műhelygödör oldalába vágott kohó, Imolai típus. A 2. kohó mellnyílásában egy leszakadt kohó-oldalfaldarab látszik. A 2. kohó munkagödrének É-i szélén sok vasérc volt eldobálva. A munkagödör a kohó felé enyhén lejt.

3. kohó. Az 5. szelvényben jelentkezett a majdnem ép 3. vasolvasztókohó (99. kép). Munkagödre az egykori felszíntől mérve 60 cm mély, 260x240 cm területű, kerekded formájú. A kohó a gödör Ny-i falába van vágva. A mellfal pirosra égett kifelé és nem sima felületű. Mellnyílás alja a műhelygödör aljától 15 cm-el magasabb szinten van. A mellnyílás 24 cm széles és 26 cm magas, széle kerekded formára kitapasztva. Toroknyílásának szűk átmérője mutatja, hogy ez a legépebben megmaradt kohó. Toroknyílás átmérő felül 13-13,5 cm, kerek, repedezett. Több rétegben tapasztott folt. Legfelső része hiányzik. Toroknyílás felső részétől a kemence aljáig lemérve 70 cm mély az akna. Mellnyílás alsó részétől hátra, a medenceátmérő 42 cm, keresztben 39 cm.
A kemencéknek küszöbszerű emelkedése van a mellnyílásban, a vassalak nem tudott kifolyni. A kemence aljára ragadt, amely az oldalfaltól általában 10-10 cm távolságra van. A kemence előtt 40 cm szélesen és hosszan pirosra égett a műhely alja. A műhelygödör ÉK-i sarkában 10 cm mély gödör, 70 cm átmérővel. Ebben főleg faszén és vasércdarabok voltak. Néhány salakdarab és kemencetöredék utólag kerülhetett e tárológödörbe.
A kemence előtt a műhelygödör feltöltése a felsőbb rétegben sárga, agyagos, a mellnyílás alsó részénél több faszén figyelhető meg. Igen sok pirosra pörkölt vasérc, több fúvócsőtöredék és három épebb fúvócső, Árpád-kori kerámiatöredékek ((100. kép) a feltöltésben. A kohótól balra egy másik tároló gödör, melynek mélysége a műhely alsó (járó-) szintjétől 15-30 cm, átmérője: feltöltése salakosabb, mint a másik gödöré: 60-70 cm.
A 6. szelvény negatív eredményt adott, üres volt. Igaz, helyén a geomágneses mérés sem mutatott nagyobb pozitív anomáliát.
A 7. szelvény üresnek bizonyult. Az itteni pozitív anomáliát néhány kisebb tégladarab okozta.
A 9. kutatószelvénybe, amely egy hosszú árok, egy kerek gödör esett bele. Feltöltése faszenes, agyagos föld, 1 kis vassalakdarab, kevés pici vasérctöredék és 4 darab valószínűleg korsóhoz tartozó korai középkori, vagy Árpád-kori edénytöredék, ez az 1. gödör. A geofizikailag felmért területtől Ny-ra, még kb. 50 m hosszú sávban a Görbeárok mellett vannak szórványos salakok. K-felé a kápolna melletti dűlőútig, a volt csepregi útig fordulnak elő salakok.
C: Felszíni vassalakok, zsugorsalak. A nagyobb folyósalakok is nagy égetési hőmérsékletet bizonyítják. Fúvók: SOM Lsz. 66. 1. 3-4. A munkagödörben kevés fúvócső kerül elő. Ezek a szakonyiakhoz hasonlóan finom, vékonyfalú, jó kidolgozású darabok. Sok esetben vassalakkal eltömődve. (Beléjük folyt a vassalak). Mellfalazat lenyomata azonban nem látszik rajtuk. A szivacsos salakok mellett folyósalak is felfedezhető, több, mint a szakonyi olvasztótelepeken, de közel sem annyi, mint a nemeskéri típusú olvasztókemencék mellett. Hematit ércek, sok faszén.
D: Tipológiai alapon a műhelyeket, s bennük a kohókat, a X. - XIII. század köré keltezhetjük, a kohók mellett talált kerámialeletek figyelembevételével. A szürkésbarnára égett fazéktöredék oldalán vízszintes vonaldíszítés nyomai látszanak, az edény vállán hullámvonal bekarcolással., kihajló, profilált peremmel. Márton Péter (ELTE Geofizikai Tanszék) archeomágneses mintát vett a három vaskohóból és az ércpörkölőből: kormeghatározás az első kohónál 1070 - 1170, a másodiknál 950 - 1150 koradatokat adott, ami XI - XII. századi használatot engedné feltételezni. C14 kormeghatározást Csongor Éva (ATOMKI) végzett a répcevisi faszeneken. A radiocarbon koradatok az 1. kohóra: 900-930, és 940-1160 A.D., a 2. kohóra: 820-830, 860-1060, 1080-1120, 1130-1160 A.D. A kohók működésére reálisabbak lehetnek a későbbi, 1000 - 1100-as évek, amit az archeomágneses mérési eredmények alapján is feltételezhetünk. A kohótelep szerkezete, a jól elkülönülő műhelyek is a munkaszervezet megváltozásával, a kollektív szolgálat helyett inkább az önellátó vasasok családjainak egyéni vasadójával lehetnek összefüggésben. Ez a szolgáltatás rendjének megállapodottságával, inkább a XI. sz. végi, XII. sz. eleji viszonyokat tükrözheti vissza. Megjegyzendő az is, hogy a közeli szakonyi nagy kohótelep vasolvasztó kemencéinél fejlettebb technológiát, erősebb fújtatást engednek feltételezni a jobban megépített, erősebben kiégett répcevisi kohók.
 NOVÁKI Gyula 1968; GÖMÖRI, RégFüz 39. (1986) 73.; GÖMÖRI 1988.,89.,8.9.kép; 67.; VERŐ 1988.,30."
Három műhely, vaskohók és ércpörkölő gödör.

Geomágneses szelvény a répcevisi vasolvasztó műhelyek felett.  Verő József geofizikus  (MTA GGKI, Sopron)  grafikonja.
Az archeomágneses kalibrációs  görbe répcevisi pontjának grafikonja (Márton Péter, ELTE Geofizikai Tanszék)