IR341

Iparrégészeti szám
341
Helyszín (térkép)

47.562458, 16.82592

Helyszín (cím)

Röjtökmuzsaj
Zsebedomb alja
Magyarország

Korszak
Leírás (nem korlátozott)

Gömöri 2000, 147-151: "RÖJTÖKMUZSAJ, Zsebedomb alja (Győr - M. - S. m.) Ák  G 4 (IR 341)
A: Gömöri János ásatása az Ikva patak mellett, egy római villa melletti ipartelepen, a Zsebedombi réten, vagy Zsebedomb-alja nevű területen, az Ikva patak közelében a szántás felszínén sok kohósalak mutatkozott.
B: Vasolvasztó műhelyek (3) (103.-107. kép) : összesen 5 kemence. Műhelygödör oldalába épített agyag kohók, és elbontott korábbi kohók (2 ép, 4 lerombolt). Imolai típus. A kohókból Márton Péter archeomágneses mintákat vett. Az ásatások megyei keretből, a kohók helyén az ELTE, Geofizikai Tanszékéhez átutalt Állami Megbízási keretösszegből is folytak.
1. árok 16,60 cm hosszú, 60 cm széles ÉD irányú kutatóárkot ástunk. Az 2. ásónyom után az árokban két faszenes folt jelentkezett, az árkot 35-40 cm mélységig kiástuk. Az árok É-i végén a salakkupacban nagy folyósalakdarabok is hevertek. Vasérctöredékek és fogaskerékmintás cseréptöredék is előkerült itt. Árpád-kori tehát a kohótelep. A salakkupac vékony, alig 10 cm rétegű volt, aztán eltűnt.
I. műhely
Az árok D-i végén egy műhelygödör jelentkezett (118. kép), és benne előjött az 1. imolai típ. kohó alaposan összetörve. I. műhely 230 cm széles és 233 cm hosszú, tehát lekerekített négyzet alakú. A kohó nem a műhely tengelyében van, hanem a DNy-i sarka felé helyezkedik el. Az műhelygödör É-i felében az oldalaktól 70-80 cm-re található a 42 átmérőjű, 35 cm mély gödör, a kemencével szemben, laza szürke földdel feltöltött. ÉK-i sarokban 40 cm széles, 5-10 cm magas, agyagba vágott lépcső látszik. A műhely padlója 1-2 cm vastagon agyaggal újratapasztott, alatta faszenes réteg, figyelhető meg a műhely korábbi periódusából.
Feltöltése tiszta szürke agyag. A műhelyben ez előtt egy további kb. 40 cm átmérőjű kemencealj is előjött, ezt a műhely második tapasztása, padlórétegének agyaggal való borítása eltakarja. Ezek szerint az 1. műhelyet legalább 3-szor újjáépítették. Háromszor csináltak benne új kemencét, ezen belül még minden kemencét többször külön is tapasztottak az olvasztások után. A padlót is megújították. A két kohó alja alig van kiégve.
Az 1/a. kohót a műhely D-i oldalába vágták. A kohó 30 cm mélyen jelentkezik, toroknyílása letörve. Az egész mellfalazat feletti rész le van csúszva a műhelygödörbe, az in situ megmaradt kohómaradvány elé. Felső átmérő 12-14 cm. A kohó fala 9-10 cm-re van átégve. 6 cm belső tűzálló tapasztás, belül 1 cm vastag, több rétegű salakréteg. A kohó mellnyílása 18 cm magas, 20 cm széles. A kohó a szájától befelé mérve 42 cm a medence átmérője. Alul a legnagyobb szélesség, 45-46 cm. Erősen lejt befelé a mellnyílástól. Benne vassalak. A kohó újra van tapasztva. Az 1/a kohó érdekessége, hogy a toroknyílás, felé boltozatosan épített a hátsó fele, viszont alig van kiégve. A sárga agyagtapasztás csak vékonyan pirosra égett.
1/b. kohó:
1. műhelyben az 1/a kohó előtt 5 cm vastag agyagos tapasztás látható. Az 1/a. kohó előtti korábbi kohó, (az 1/b) 39-43 cm átm. kör alakú folt, amelynek közepén 20 cm átégett rész maradt meg a medencéből. Ennek széle 15 cm vastagságban van kiégve, belül 2,5-3 cm szürke, szélén piros. Az átégés közepén 9 cm átmérőjű, 2 cm mély lyuk látható, amely a salak felvételekor keletkezett.
Ez a korábbi, 36-40 cm-es átmérőjű medence kb. 10 cm-rel magasabb szinten van a későbbi kohó medencéjénél. A két kohó medencéje viszont méretben teljesen megegyezik.
A kohó belső tapasztásdarabjai inkább a műhely D-i felében kerültek elő. A kemence előtt 40 cm átmérőjű korábbi kohómedence, amely 8 cm mélyen maradt meg D felé lejtve. Az 1/b kohó előtt átégett szélű 40 cm átmérőjű gödör, amelynek több periódusa van. É-i felén széle szürkére égett, K-re piros, Ny-ra barna, D felé enyhén piros, a sárga agyagtapasztás után másodlagos piros kiégés is megfigyelhető.

Leletek: Fúvók a kemencétől jobbra kerültek elő. 3 ép darab és több töredék. A fúvók kisméretűek, mint a szakonyiak. Sok vasérc is előkerült. Árpád-kori cserép 1-2 darab. (107. kép 9-12.)

II. műhely
Az I. műhelytől K-re 380 cm-re újabb teljesen megegyező (II.) műhely és kemence (2.kohó) bukkant elő (104. kép). A II. műhely 210 x 210 cm-es kerekded (lekerekített sarkú négyszög) 130 cm-re K-re található az I. műhelytől. 25 cm-re jelentkezett a 2. műhely salakos foltja. Az É-i végén a műhely 40 cm mély (a mai felszíntől) D-i végén a kemencénél 80 cm, D felé lejt.
A II. műhely középvonalában a szint lépcsősen lemélyül. A magasabb szintén az ÉNy-i sorokban 70 cm mély (felülről 100 cm) gödör salakos, faszenes feltöltéssel.

2/a. kohó: A kemence a D-i falba vágva, nagyjából középvonalba, az É-i irányba néző mellfallal. A kohó medencéje befelé lejt. A mellnyílástól befelé 35 cm, amúgy szélességében 26 cm a medence, belül szürkére égett.
A kohó toroknyílása 20 cm mélyen jelentkezik, belső torok átmérő 15 cm. A kemence szája pirosra égett, 22 cm magas, 20 cm széles alul. A toroknyílástól az akna lefelé 54 cm mély. A köpeny belső tapasztott.
A 2. kohóból faszénmintát tettem el C14-re.

2/b. kohó: A 2/a kohó előtt a 2/b (balra) nem volt alul eléggé kiégve, archeometriai mintavételre az alja nem megfelelő.

2/c. kohó: A 2. kohó előtt 40 cm-es korábbi kohó medencéje, melynek fala belül szürkére égett, ennek feltöltése laza faszenes föld. A kohóalj alul is igen jól ki van égve. A szürke folt közepén az 1/b kohóhoz hasonlóan a salakkal kitört mélyedés figyelhető meg. A 2. kohóról metszetet készítettünk mintavétel után az átégési rétegek vizsgálatára. Belül kétrétegű szürke tapasztás maradt meg, ami bizonyítja a kemence megújítását. Az kemence körteformájú volt.

Leletek:
A műhelygödör ÉNy-i végében 5 fúvó, finom, törékeny darabok., mint a szakonyiak. Kemencetöredékek, több zöldes színűre égett belső salakos kemencetapasztás. A gödör mellett is 10 cm h. 4 cm  fúvó. A műhelygödör K-i felében és a kohó közelében több vassalak és tenyérnyi kohótöredékek. A felszínen, a műhely fölött apróbb folyósalak darabok találhatók. A műhelygödörben viszont inkább szivacsosabb, lazább szerkezetű salakok kerülnek elő.

III. műhely
A III. műhelygödör a II. műhelytől DK-re helyezkedik el, a tengelye megegyezik az I. és II. gödörével, mérete azoknál némileg nagyobb, az oldala alá bemélyedő gödröket nem számítva 240x240 cm -jű szabálytalan négyzet. 20-30 cm vastag, salakszemcsés feltöltés kibontása után helyenként vékonyabb, helyenként erősebb tapasztás volt megfigyelhető, a műhely É-i 2/3-ában. Kb. középtájon egy igen keményen tapasztott padka húzódik, innen a gödör elég meredeken 0 felé mélyül -55 cm-ig, az átégett omladékos rész felé. A műhelybe levezető 5 cm-es lépcső a K-i sarokban van. A gödör szélének kibontásakor a K-i oldalon a középső padka meghosszabításának vonalában 20-22 cm-re a széle alá bemélyedő részről kisebb-nagyobb szivacsos salakdarabokat tartalmazó morzsalékos, fekete földből kohótöredékek és 3 fúvócső darabjai kerültek elő, míg mellette az omladék felé húzódó padka felett hamus-agyagos kevésbé laza feltöltés helyezkedett el. A műhely É-i végében a vékony tapasztás alatt valószínűleg korábbi műhelyben, másik kohóhoz tartozó 63 cm mély gödör betöltése mutatkozott.
A feltöltés 20 cm vastag sárga löszrétege alatt is erősen salakos kohódarabok találhatók (120. kép). Helyenként több volt a salak, mint a föld a gödörben. Ezt az alsó gödröt nem bontottuk ki teljes szélességében, mert ez a felette lévő műhely alá mélyen behúzódik. A műhelygödör ÉNy-oldalában is keményedő gödör található, feltöltése a K-i oldalon lévővel azonos, több faszénnel, előtte hamus réteg volt 5-10 cm vastagon, helyenként a műhely padlójának tapasztása is enyhén égett volt. A középső padka Ny-i végénél is volt egy kb. félkör alakú 25-30 cm -jű sötét salakos feltöltésű folt, alja azonban nem volt átégetve. A műhely oldalában a sok bemélyedés egyszerűen agyagnyerés céljait szolgálhatta.

Tűzhely (ércpörkölő), W3. objektum:
A műhely DNy-i felében, ahol a kohó volt várható, egy 50 x 50 cm-es omladékkupac jelentkezett, közte salakdarabokkal tőle D-re pedig egy egyenetlen felületű vörösre égett 30-40 cm -jű folt helyezkedik el. A gödör szélének bontásakor a falban szintén vörösre égett csík mutatkozott, 4-6 cm vastagon. A szelvényt D felé 2 ásónyommal kiszélesítettük, és itt ez a csík folytatódott 60 cm hosszúságban.
A gödör D-i felén 116 cm átmérőjű ovális mélyedés található. A mélyedést 10 cm vastag faszénréteg tölti ki, a faszénréteg tetején 1 cm vastag hamuréteg. A felsőbb szinteken szivacsos vassalakdarabok, vasércdarabok, kisebb fúvócsőtöredékek kerültek elő. A gödör D felől boltozatosan ível, a boltozat illetve az átégetett D-i fal magassága 44 cm, az átégetés a faszénrétegig tart. A faszénréteg alatt nincs átégve az agyagos bolygatatlan talaj. Tehát a kenyérsütő-kemence formájú és méretű tűzhelynek nincs átégetett platója. Esetleg a buca hevítése történhetett itt faszénrétegben. Tehát ez a 3. műhely esetleg egy újraizzító műhely lehetett volna, közvetlenül a kohó mellett.
A mai felszíntől a tűzhely boltindítása 67 cm-re található. A faszénréteg, a tűzhely alja a mai felszíntől 110 cm mélyen van.

C: Leletek:
A műhely É-i végében, a vékony tapasztás alatti korábbi műhelyben, a másik kohóhoz tartozó 63 cm mély gödör betöltésében nagy kohófal darabok mellett viszonylag nehéz, de nem tömör salakdarabok kerültek elő, köztük olyan darabok, amik a kohó oldalának, ill. aljának ívelődését mutatják, de mindegyik másodlagos helyzetben, beszórva, helyben átégetett részt nem találtunk. A feltöltésben a 20 cm vastag sárga löszréteg alatt is erősen salakos kohódarabokkal kevert hulladék anyag. Helyenként több volt a salak, mint a föld a gödörben.
A III. műhelytől kb. 40 m-re D felé szórványként kovácsolt vas köpűs nyílhegy került elő.
Fúvók: agyagból, vassalak, vasérc: limonit ; faszén.
D: Árpád-kor. A fúvók finomabb kiképzése és a fazéktöredékek díszítése alapján a röjtökmuzsaji telepet a szakonyi iparteleppel egykorúnak vehetjük, illetve korban a szakonyi és a répcevisi műhelyek köré sorolhatjuk . Kerámialeletei ugyanis a szakonyiak jó párhuzamai. A műhelyek elhelyezkedéséből rekonstruálható munkaszervezet viszont inkább a répcevisi helyzettel rokonítható, egymástól jobban elkülönülő műhelyek , egyéni családi szolgáltatások emlékei lehetnek. Viszont a kohók felépítése, méretei, a viszonylag alacsonyabb hőfokon való olvasztás, a műhelyek huzamos használata és átépítése mégis a szakonyi kohókhoz kötik inkább a röjtökmuzsajiakat . Így régészetileg leginkább a XI. század első fele ill. közepe lenne elfogadható keltezés. X-XI. sz.-i kerámia. Október 13.-án Márton Péter archeomágneses mintavétele: A kormeghatározás 4 kemence átlagára 850 -1080 A.D. kort jelölt. Így megengedi , hogy az 1000-es évek első felére keltezzük a röjtökmuzsaji kis kiterjedésű vasolvasztó helyet. A soproni ispáni vár nagy építkezéseinek időszakával eshet egybe ez a kor.
 GÖMÖRI, RégFüz 41. (1988) 70-71.; U. a., BKL. Kohászat 122. (1989) 2. sz. 55., GÖMÖRI 1989/b, 131-135. GÖMÖRI 1989, 3 kép". (E szöveg képidézései: Gömöri 2000, p. 147-150. nyomán)

Röjtökmuzsaj - Zsebedomb alja. Árpád-kori vasolvasztó műhelyek. Gömöri János felmérése.
Röjtökmuzyaj - Zsebedomb alja. II. műhelygödör és a kohó. (Gömöri 2000, 148., 104. kép.)