IR108

Iparrégészeti szám
108
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonosító
32316
Helyszín (térkép)

47.499844, 17.784133

Helyszín (cím)

Tarjánpuszta
Vasasföld II.
Magyarország

Vármegye
Kultúra
Leírás (nem korlátozott)

GÖMÖRI János: az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emléki Pannoniában.. Sopron 2000, 185-222: "TARJÁNPUSZTA, Vasasföld I. és II. (Győr - M. - S. m.) A  F 3 (IR 105)
A: Tarjánpuszta Pannonhalmától (Győrszentmárton) délre, 5 km távolságra található kis település, amely önkormányzatilag Ravazd községhez tartozik (100. kép). Gömöri János ásatása egy római villa közelében található avar telepen, 1973-1981 között. Archeomágneses kormeghatározás: Tóth Judit (MTA Rég. Int.). Termoluminescens kormeghatározás: Benkő Lázár (MTA, Izotóp Intézet). A leletek a győri múzeumba /XJM/ kerültek. Taryan (1086) részben a győri vár földje, egy része a királyi udvarnokoké volt. A régi Tarján a Győr-veszprémi országúttól nyugatra, a Hármastarján-major közelében helyezkedett el. A középkori Tarján fekvéséről Lengyel Alfréd értekezett. Ennek alapján, és régi térképek segítségével 1976-ban terepbejárással azonosítottuk a régi Tarján templomának helyét, és a török hódoltság idején elpusztult falu maradványait (153. kép). Azon a helyen, ahol egy XVIII. század végi térkép “Alte Kirche” megjelöléssel romot jelölt, a friss szántás piros, égett földet hozott felszínre, a pirosló agyagtöredékek, széttúrt kemencék omladékai között számos késő középkori cseréptöredéket gyűjtöttünk. A tarjánpusztai plébánián őrzött feljegyzések között egy 1787-ben készült összeírás található, amelyben többek között “az országút mellett álló puszta templomot” is említik. Ugyanitt olvashatunk a “Rézhegy, Vasasi dűlő” határnevekről is. A mai Tarjánpuszta település a Győr-veszprémi országúttól keletre épült. Legkorábbi épületei a XVIII. századból valók. A Pándzsa ér és a falu között, az országúttól keletre található ez a dűlő, amelyet most “Vasasföld”-nek neveznek.
B: Nováki Gyula 1963-ban már bejárta a területet és azonosította azokat a salaklelőhelyeket, amelyekről először Sztachovich Remig emlékezett meg A Pándzsa ér forrásaihoz közel települt középkori Tarján határában, római villák felszíni maradványit is megfigyelhettük, ill. Lovas Elemér említ régi római leleteket pl. a Lakatos-rétről. A salakleletek itt is a patakpartok közelében találhatók. A Pándzsa ér három forrásból ered, a szomszédos Ravazd község határában már egy patakká egyesül a három kis ér, amelyekhez a salakleletek kapcsolódnak. Közel két négyzetkilométernyi területen találhatók elszórt vassalakok, helyenként kisebb ércdarabok a szántóföldként, kertként, illetve málnaültetvényként hasznosított területen. A Vasasföld I. lelőhely (I. kutatási helyünk) salakkupacai kisebbek a nemeskéri ásatásunkon megfigyelt jelentős salakhalmoknál. A tarjánpusztaiak átmérője csak egy-két méter. Ez arra utal, hogy a kohókat huzamosabb ideig nem üzemeltették ugyanazon a helyen. Bizonyos idő után távolabb építették fel a következő kohót. A területen elszórt sok salakleletből mégis évtizedekben kell mérnünk a vasasok itteni működésének idejét.
1974 késő őszén (a nemeskéri kohóásatás befejezése után), Tarjánpuszta közelében, a Ravazdra vezető földút és a Pándzsa ér keleti ere között, az ér partján tűztük ki (25 m hosszú, 1 m széles) 1. kutatóárkunkat (GÖMÖRI 2000. 140. kép). Annak ellenére, hogy a felszínen viszonylag sok vassalak és néhány kemencetöredék is előkerült, 1. árkunk csak negatív eredményt hozott. -63 cm mélyen kovácsolt vas szegek: XJM 78.7.1, H: 3,7 cm és 78.7.4, H: 6,4 cm és fúvótöredékek: 78.7.2, valamint négy db állatcsont: 78.7.3, köztük egy agancstöredék került elő. Ezt a patakhoz közel eső területet csak a melléktermékek lerakóhelyeként használták a kohászok. A kutatóárok É-i végében került elő egy jól iszapolt, korongolt szürke korsó töredéke: 78.7.5, H: 6 cm, V:0,7 cm és egy vörös, soványított anyagú, kézzel formált fazék oldaldarabja: 78.7.6, H: 3 cm, V: 0,5 cm. 2. kutatóárkunkat az érrel párhuzamosan, attól 61 m távolságban, keletre nyitottuk. A 40 m hosszú kutatóárkot az első foltok jelentkezése után 3 m széles szelvénnyé bővítettük.
Az 1/74. gödör kerek, 155 cm átmérőjű foltja 85 cm mélységben jelentkezett. A gödör 30 cm-t mélyedt a bolygatatlan sárga agyagba (alja -115 cm mélyen volt a szántás felszínétől). Metszete lekerekített sarkú teknőformát mutat. A gödröt 60-80 centiméternyire cölöplyukak szegélyezik. Négy cölöplyukat tártunk fel, de rendszeres elhelyezkedésükből következtetve további kettőt feltételezhetünk. Így a kerek gödröt valószínűleg hat, 40-60 cm átmérőjű cölöp vette körbe. A cölöplyukak feltöltése, mint az 1. gödöré: sok vassalak (szivacsos szerkezetű 78.7.16), kevés faszén, paticsdarabok, az utóbbiakon esetenként szalma- és vesszőlenyomatok (78.7.13.1-3 és 78.7.19.1-2) is megfigyelhetők. A közelben tehát egy sövényfalú, tapasztott épület állott, talán éppen az 1. gödör és 1.-4. cölöplyukak felett emelkedett ez az épület. A gödör sötétszürke, faszenes feltöltésében barnássárga és vörös vasércrögök (78.7.15.1-2), salakdarabok, fúvóka darabok (78.7.12), néhány állatcsont (78.7.14) és kevés kerámiatöredék is előkerült. Egyik egy párhuzamos, egyenes, körbefutó vonalakkal sűrűn bekarcolt fazékoldal-töredék, kívül vörös, belül szürke színnel, korongolt. Hasonló töredékek az 1. árokban is előkerültek. A gödör alján egy jól korongolt szürke fazék erősen kihajlított peremű darabja feküdt. A töredéken elnagyolt hullámvonal-díszítés figyelhető meg. Az 1. gödör közelében -60 cm mélyen találtunk egy szürke, kívül kormos főzőedény darabját. A jól korongol edény öblös oldalát, körbefutó vonalsávok díszítették. Ugyanitt egy kívül-belül vörös, vastag falu korongolt ivóedény töredéke is előkerült; hasonló, de finomabban bekarcolt vonalkötegekkel. A leletek az avar kora utaltak.
(A vasvári, Árpád-kori 1. műhelygödör jó analógiaként említhető, Nováki Gyula ásatásán ott egy 2,25 m átmérőjű, kerek gödör került elő, amelynek oldalán égésnyomok voltak láthatók Északi és ÉK-i oldalán, valamivel magasabban, egy-egy kis bemélyedést talált. A D-i oldalon pedig egy kerek, 85 cm átmérőjű gödröt tárt fel, amelynek alja agyaggal volt kitapasztva. Feltöltése másodlagosan odahordott vassalak volt. A kis gödör és az egész objektum rendeltetése homályban maradt. Kemencék nyomát nem találták benne, mégis nyilván a vasolvasztással volt kapcsolatban. Véleményünk szerint mind a vasvári, mind a tarjánpusztai gödrök, gazdasági rendeltetésű melléképületek voltak: kerek alaprajzú tároló-kunyhók. Nem kizárt azonban, hogy a kohászok ideiglenes pihenőhelyéül szolgáló kúpos kunyhók lehettek. Mindkét esetben megfigyelhető ugyanis, hogy a kerek gödröt körülvevő cölöpök ferdén álltak, egymásnak támasztva a gödör középpontja felett képezhették a kúp csúcsát. E cölöpök természetesen csak a kunyhó vázát alkották. Erre vesszőből font "sátor" borulhatott, amely Tarjánpusztán — a paticsdarabokból ítélve — tapasztva is lehetett. Az állandóbb jellegű szállástól — munkavégzés céljából — távol tartózkodó szénégetők, mészégetők, pásztorok még az újkorban is hasonló kunyhókat használtak, s hogy hasonló kerek kunyhók az ősi időkben is előfordultak a magyarságnál, azt néprajzkutatóink is bizonyították.
Az avar ipartelep egy részét kerítő I. árkot az 1. gödörtől 130 cm-re Ny felé vágtuk át először. Az ötven cm széles, 30 cm mély árok (alja -105 cm mélységben) metszete “U” formát mutat, lekerekített. 1975-ben 30 m hosszan követhettük az árkot a patak felé. 1975-ben, mikor új szelvényeket nyitottunk a területen, megállapíthattuk, hogy ez a dombtető közeléből levezető árok, amely ÉK-DNy-i irányban halad a patak felé - a dombosabb részen K felé kanyarodik. Ezt a 75/7. szelvényben figyelhettük meg. Az árok szélessége és mélysége a feltárt 37 m-es hosszúságban alig változott, bár itt a felszínnek is természetes lejtése van a patak felé, mégsem elsősorban vízlevezető árokra kell gondolnunk. Itt valamit határoló árokrendszerrel van dolgunk. Az árok feltöltése egyébként vassalak és néhány állatcsont, valamint paticstöredék. Az árokban talált vörös edénytöredékek teljesen az 1. gödörben lelt töredékekhez hasonlítanak. Egy kívül-belül vörös, vastag falú edény oldalát sűrűn bekarcolt, körbefutó vonalak díszítették. Mellette egy vékony falú szürke fazékdarab került elő, perem alatti hullámvonal-díszítéssel. Az árokban talált sárgás színű paticsdarabokon 1,5 és 2 cm ámérőjű vesszők lenyomata látszik.
A II/74. árok egy szakaszát még 1974-ben megtaláltuk a 3. szelvény végében. Folytatását 1975-ben a 75/4-5/a-7. kutatóárkokban és szelvényekben ástuk ki. Ez a Ny-K irányú árok 30 m hosszan figyelhető meg, Ny-i vége 2 m széles (a dombon), K-i vége 60 cm széles (a lejtősebb részen). A II. árok egyenes, az I. árokkal közel 45°-os szöget zár be, az első árok viszont - mint mondtuk - a dombtetőn visszakanyarodik, bekapcsolódik a II. árokba. A II. árok feltöltésébe belevág az I. árok, amely a feltöltések színeltérésében is jól megmutatkozik. Ezek alapján a II. árkot korábbinak kell tartanunk az I. ároknál. Ez a telep két periódusára is utalhat. A II. árok oldalán megfigyelhettük a vízmosás nyomát, ami az árkok metszetén is előtűnik. A II. árok -40 cm-t mélyed a bolygatatlan agyagba. Feltöltése homogénabb szürke föld, néhány vassalakkal, kerámialelet nélkül.
A 2/74. gödör az 1974. évi 2. kutatóárokban olyan kerámiatöredékeket tartalmazott, amelyek feltétlenül az Árpád-kornál korábbi időszakra utaltak. Egy barnásszürke, kézzel formált, öblös fazék enyhén kihajlított peremét ujjbenyomások díszítették. Hasonlók később a kohók mellől is előkerültek. A 80 cm széles, 30 cm mély gödör feltöltésében néhány kisebb vassalak is előkerült az avar kori cserepek mellett.
A 3/74. gödör a 4. kutatóárokban került feltárásra. A 65 cm átmérőjű, kerek gödör 25 cm-t mélyed a bolygatatlan agyagba. Feltöltésében állatcsont, salak és kevés vasérctöredék volt. Datáló lelet nem volt benne.
A 4/74. gödör a 3. szelvényben került feltárásra. A tojásformájú, de kissé szögletesedő bemélyítés átmérői: 110 és 100 cm, legnagyobb mélysége 25 cm. Feltöltésében csak néhány vassalak és kemencetöredék került elő, szürke földben. Közelében tártuk fel az 1. vaskohót.
Az 1/74. kohó 1974-ben, a 3. szelvényben kemencetöredék alatt, 50 cm mélységben jelentkezett. A félkör alakú kemencerészlet, mint erősen kiégett sáv bukkant elő. A kemence felmenő fala 5 cm-re emelkedett az egykori szint fölé. A korabeli szint alá 35 cm-t mélyedt a kohó tüzelőtere. Maga a kohó erősen átégett, homokkal soványított agyagból készült. Kívül 15 cm széles, pirosra égett agyagtapasztás, belsejében 5 cm-nyi vastag, szürkére égett kemény agyagbélés, amely helyenként elsalakosodott. A kohó belső Á: 30 cm. A gömbölyded horpadású fenékre szivacsos kohósalak tapadt (egy 13-25 és egy 5x15 cm-es darab). A kohó előtt szabálytalan formájú munkagödör volt, Á: 100 és 138 cm. A gödörben a kohóból kifolyt salakot in situ megfigyelhettük. A kohó előtti salakcsapoló (munka)gödörben három kisebb lemélyedést (nyilván cölöplyukat) bontottunk ki. Feltöltésük vassalak és kemencetöredék voltak. A cölöplyukak valószínűleg a fújtatószerkezettel voltak összefüggésben (korábban nemeskéri, később iváni kohók salakcsapoló gödreiben is megfigyelhettünk hasonló cölöplyukakat). A kohó belsejéből és a munkagödörből olyan égett agyagtapasz darabokat szedtünk ki, amelyek kétségtelenül a kohó földfeletti felépítményéhez, palástjához tartoztak. A kemencefal-darabokon kívül trapéz alakú, lekerekített sarkú tapasztás is előkerült, közepébe épített fúvócsővel. Ez az agyagdarab szemmel láthatóan a kemence mellnyílásának elzárása céljából készült: olvasztás alatt mellfalazatként működött, amit bizonyít az elsalakosodott végű fúvócső, és a tapasztás belső felületét fedő zöldes-szivacsos salak. Alsó részén, belül nagyobb salak is rá volt ragadva. Felső széle belül vékonyabbra van tapasztva és vörösesbarnára égve. Az egész agyagtapasztás külső oldala sárgás színű. Méretei: H. 16 cm, Sz. 12 cm, V. 8 cm. E méretek (12 és 16 cm) a kemenceszáj, a mellnyílás hozzávetőleges méretét is mutatják. A szóban forgó tapasztás =„mellfalazat”, a kelta és római kori fújtatótéglákhoz (Düsenziegel) hasonló a funkciójú volt, de nálunk Pannoniában (az eddigi tapasztalataink szerint) tipikusan korai középkoriak.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1. kohónk 30 cm átmérőjű, kb. 70 cm magas, részben földbe süllyesztett vaskohó volt, az első magyarországi “Avar típusú” kohólelet, amely e típus névadója lett. A tudománytörténeti jelentőségű első hazai avarkori kohóleletet méltóképen, vörös borral avattuk fel. A boros demizsont a felavatásához Figler András egyetemi hallgató, a KÖH későbbi nyugat-magyarországi régészeti főfelügyelője hozta Ravazdról, gyalogosan.

A második ásatási idényt felfokozott érdeklődéssel és bőségesebb ásatási kerettel kezdhettük. 1975-ben — miután a kerámialeletek és az archeomágneses keltezés eredményeként a vasolvasztó telep avar kori eredete már 1974-ben bebizonyosodott — a szomszédos Táp község határában avar temetőt ásató Tomka Péter munkatársként betársult a feltárásba, azzal, hogy az évi B-téma kutatási keretének összegével támogatta az ásatásunkat, így nagyobb kutatószelvényt tűzhettünk ki.
Ezen a helyszínen még nem alkalmaztuk a geomágneses leletfelkutatást, amely a későbbiekben (más hasonló korú lelőhelyeken: pl. Iván, Dénesfa) jellegzetes pozitív anomáliákkal jelezte az átégett falú kohók helyét, ezért a 2/75 . kohó a kutatóárok Ny-i végénél, az ásatás utolsó napján bukkant elő, 23 m-re, keletre az 1. kohótól. A 2. kohó az 1. ároktól 5 m-re, K-re volt. (Tehát nem a két árok között, mint az 1. kohó.). Típusában és méretében teljesen megegyezik az 1. kohóval. Mellnyílása is hasonlóképpen nyugat felé nézett. A felszín alatt 20 cm-re, tehát magasabb szinten, mint az 1. kohó, törmelék- (égett kemencedarabok és vassalak) kupac alatt jelentkezett. A kemence fala rossz megtartású, repedezett, erősen átégett agyag, amelyet homokkal soványítottak. A kemencefal 10-13 cm vastag, kívül vörösesbarna, belül kékes-szürkére égett, bélése vöröses, amelyre helyenként salak tapadt. A régi járószint a kemencénél -20 cm mélyen volt (az ásatási év szántás-felszinétől), ez alá -35 cm-t mélyed a kohó medencéje. A kerek kemencefenékre (medencére) szivacsos vassalak ragadt, 5 cm vastagságban, 14 és 15 cm átmérőkkel. A kohó medence átmérője 30 cm, a falak felfelé kúpalakra tartanak. Belső átmérő a régi szintnél már csak 27 cm volt. A kohóban és mellette szintén megtaláltuk a felépítmény (kemencepalást) leomlott darabjait, homorú átégett tapasztásokat. A kohó ez esetben is 40 cm-nyit állhatott a felszín fölött, egész belső magassága pedig 70 cm körül lehetett. A kemencében nyilván többször folyt olvasztás, a kemencefalon ugyanis másodlagos tapasztást is megfigyelhettünk. A 3 cm vastag vörös tapasztás, amely a kohó aljától, a feketére égett vassalaktól indulva — belül — 7 cm magasságban fedi a kohó falát, nyilván az égéstől leginkább károsított felület erősítését célozta. Többszöri olvasztásra utal az a tény is, hogy a kohó előtti salakcsapoló-gödörben (Á: 100 és 80 cm) igen sok fúvócső került elő. Salakozott végű agyag fúvók a kemencék közelében felhalmozott kis salakkupacokban és azok közelében nagy számmal fordultak elő. A 2. kohó munkagödrében is feltártunk két cölöp- és két karólyukat. A 15-20 cm átmérőjű cölöpök és köztük a 3-5 cm átmérőjű karólyuk a salakcsapoló gödör jobb oldalán sorakoztak. Mélységük átlag 10 cm volt, (a gödör aljától számítva). Ezek a lyukak is a fújtatószerkezettel lehettek kapcsolatban, bár elrendezésük más, mint az 1. kohónál megfigyelt lyukaké. Ott a 15-20 cm átmérőjű, 10 cm mély cölöplyukak közül kettő a munkagödör bal szélén, a harmadik a gödörnek a kemenceszájjal átellenben kialakított szélen helyezkedett el. A fújtatószerkezetek tehát eltérő felállításúak voltak a két kohónál.
A 2/75. kohó előterében (-40 cm mélyen) ép fúvócsövet is találtunk. Erről és több tarjánpusztai darabról feltételezhető, hogy az agyag fúvók kemencéből kiálló tölcséres végébe esetleg egymás mellé két cső is csatlakozott a fújtatókból. Egy agyagfúvón keresztül tehát két fújtatóval áramoltathatták a levegőt a kohóba. A 2. kohó előtt talált cső nagy méretével is kitűnik. Egész hossza 23 cm, átmérője kívül 7,5 cm. Külső vége ellaposodik, 12 cm széles, itt a lyukátmérő 8 és 4 cm, tehát 2 db 4 cm-es külső átmérőjű cső egymás mellett a tölcsérbe fért. Ennek az agyagcsőnek 7 cm hosszú tölcséres része a kohón kívül, 6 cm hosszú középső szakasza agyagfalba foglalt, 9 cm hosszú, elsalakosodott vége pedig a kohóban volt a vasolvasztás alatt. Egy másik csőbe bizonyíthatóan két másik fújtatócsövet helyeztek. A 9 cm hosszú csövek hátsó 5 cm-e a kemencefalban volt. A cső belső átmérője 5 és 3 cm. Belső végétől számítva 5 cm-re nyúlt be a két fújtató fa- (vagy vas) csöve. E csövek átmérője a lenyomatok alapján 2,5-2,1 cm lehetett, így pontosan egymás mellett megszorultak az agyag fújtatócsőben. A fújtatásnak ezt a módját szemléletesen ábrázolja a History of Technology egyik ábrája.
A 2/75. kohó 1. cölöplyukában egy kettős csonka kúp alakú orsógomb feküdt. A jól iszapolt, szürke orsókarika átmérője 2,5 cm, vastagsága 2 cm. A lyuk átmérője 0,8 cm. Díszítés nyoma nem látszik rajta. Erősen kopott. Az orsógomb a cölöplyuk alján, salak- és kemencetöredék-darabok között került elő. Hasonló orsógombok (egy másik korong alakú orsógombtípus mellett) az avar korban általánosan elterjedtek, de megtalálhatók a közép-csehországi Klučov VI-IX. századra datált földvárában, és a morvaországi közép-“burgwall” korú szláv temetőkben is.
A kohókon kívül 3 tűzhelyet is találtunk 1974-75-ben. Mindhárom tűzhely erősen rongált, lapos, vörösre, illetve szürkére égett kerek foltként jelentkezett. A felszínre épített kis tűzhelyek csak 1-2 cm-t mélyedtek a régi szint alá. Salakot nem találtunk bennük, mégis feltételezhetjük, hogy ipari rendeltetésűek, feltehetően újraizzító tűzhelyek voltak.
1975-ben az ásatási terület Ny-i szélén felszíni építmény nyomát jelölte sok egymás melletti karólyuk, amelyek között kemenceomladékok, sima tapasztásdarabok is voltak. Ez a jelenség — a már említett orsógombbal együtt — határozottan lakótelepre utalt. A 3. szelvényben talált kés volt az 1974. évi ásatás egyetlen kovácsolt vas lelete. A 13,3 cm hosszú kés, a sok állatcsont és a kerámiatöredékek nagyobb száma a kohászok huzamosabb itt-lakására engedett következtetni és egyben arra irányította figyelmünket, hogy Tarjánpusztán az addig feltárt kohótelepeknél feltételezett munkaszervezéstől eltérő szervezésben dolgoztak a vasasok.

Vasasföld II. (A nagy összefüggő kohótelep II. kutatási területe)
Az 1977. évi ásatáson elsősorban a kohászok lakóhelyének felkutatása volt a cél. A veszprémi országúthoz és a Pándzsa ér főfolyásához közelebb olyan felszíni jelenségeket észleltünk, amelyek a telepre utalhattak, 1977. évi 3. kutatóárkunkat a Vasasföld ÉNy-i részén nyitottuk meg (GÖMÖRI 2000, 142. alaprajz). Ebben az ásatási időszakban 191 m2 területet tártunk fel, aminek következtében előkerültek a 2/77, 3/77., 8/77 gödrök, 4/77/, 7/77., 9/77 és 10/77 szabadtéri kemencék, valamint a 5/77 gödörház és egy másik ház részlete, továbbá a 3/77 és 4/77 vaskohók.
A Vasasföld II. lelőhely salakhalmai nagyobb átmérőjűek, mint a Vasasföld I. salakkupacai. A feldolgozott ércekben nincs lényeges eltérés. A kohók formára, méretre teljesen megegyeznek az 1. és 2. kohóval. A fúvócsövek két alapvető típusba sorolhatók. Kerek, tölcséres végűek és lapos aljú, tölcséres végűek. Közös jellegzetességűk a vaskosság. Utóbbiak tölcsérkiképzése ikerfújtatásra utal. A kohók előtti munkagödör két oldalsó kiöblösödése is ikerfújtatókra enged következtetni.
2/77. gödör. A 3. kutatóárokban a vassalak halom alatt kerek agyagkitermelő gödör foltja jelentkezett. A gödör oldalába alul minden irányban befaragtak. Gerenda lenyomatos paticsdarabok (78.8. 99.1-3), kemence sütőfelületéből származó, egyik oldalukon simított égett agyagdarabok, két átfúrt agyagnehezék (78.8.104) és kézi malom, kerek őrlőköveinek töredékei (78.8.736-737), valamint sok állatcsont (78.8.106. 1-6, 78.8. 107. 1-16) került ebben a gödörben. A faszén főleg a gödör alján volt, a feltöltésben vassalak (78.8. 115) és fúvóka (78.8.102) is előkerült, peremes, hullámkötegsávos díszítésű fazéktöredékek és római imbrex töredék (78.8.100) társaságában. Egy korongolt vöröses fazékperem is előkerült itt, a levágott perem felületén 7 ágú, 1,8 cm széles fésűszerű karcoló szerszámmal benyomkodott pontok sorával (78.8.120).
A 3/77/a. kohó felmenő fala nem maradt meg, lefelé a medence 40 cm mélyen található az egykori szinttől. A z aljától 44 cm magasságban az akna 20 cm-re szűkül, itt már 12 cm vastagságban szürkére égett a falazat belső felülete. A kohó előtti 35 cm mély munkagödörben a kohó Ny-i oldalának 40 cm hosszú agyagfal darabja volt leomolva. A belül vörösre éget és kormos palástdarab Sz: 22 cm. kevés olvasztást végezhettek benne, mert vékony rétegben éget ki. A kohót kiemeltük a Központi Kohászati Múzeum kiállítása számára (156. kép).
3/77/b. gödör a 2,. gödör mellett került elő, feltöltésének összetétele is hasonló. A kerek, alul öblösödő gödröt szintén a sárga agyagtalajba ásták. Az égett agyagdarabok mellett vassalakok is voltak benne.
A 4/77/a. kohó utólag épült egy kenyérsütő kemence munkagödrébe. Ez a lakótelep egy részének korábbi voltát bizonyítja.
4/77/b. kenyérsütő kemence, munkagödre ovális formájú. Az agyagos altalajba vágott tüzelőtér egy szinten van a munkagödör aljával. A kemencét egyszer megújították.
5/77. gödörház kőből épült tűzhelyének alját, amely a ház DNy-i sarkában található vassalakkal rakták ki. A tűzhely lekerekített sarkú négyszögletes, patkóalakú H:50 cm, Sz: 40 cm. A tűzhely alján az agyagos altalaj csak vékony rétegben van kiégve. Az enyhén piros tűzhelyfenék felett 4-5 cm vastag szürke humuszréteg található, ezen feküdt a 3 nagyobb folyósalak darab, az erre terített vékony, sárga agyagréteg is csak vékonyan volt átégve. A tűzhely kövei között sok állatcsont, köztük koponya és állkapocs. Ezek fölött egy agyagból égetett, átfúrt nehezék, A 390x360 cm területű, szögletes, lekerekített sarkú gödörházat 60 cm mélyen ásták a korábbi szint alá. Jelenlegi felszíntől -140 cm mélyen találjuk a ház padlószintjét. A ház D-i és É-i hosszanti falainak közepe mellett cölöplyukak (Á:23 cm, M: 32 cm, ovális és Á:29 cm, M: 28 cm). Az É-i falcölöptől Ny-ra, a ház sarkában 100x60 cm-es mélyedés (M:10-20 cm) benne egy nagy folyami kavics, ugyanitt a házsarok egy kicsit kiöblösödik. A két cölöplyuk mellet kövek voltak és a ház közepén is nagyobb kődarab feküdt. A tűzhely és az ÉNy-i mélyedés között néhány kisebb karólyuk maradt meg. Feltöltésében sok vassalak utal arra, hogy a ház nem töltődött fel teljesen a kohászok itteni megjelenése előtt. Sőt a padlószint tapasztásában talált salakdarabok, fúvócsődarabka és érc a kemence salakleleteivel együtt a kohászati tevékenység elsődlegességére, vagy legalábbis egyidejűségére utalnak.
6/77. gödör betöltése erősen kevert laza faszenes föld, sok állatcsonttal. 80 cm mélységben tömörebb fekete réteg volt megfigyelhető.
7/77. kenyérsütő kemence az 5. árok közepén 75 cm mélyen jelentkezett, átmérője az előbbi szabadtéri kemencéhez hasonlóan kívül 100 cm. A kemence belül 94x75 cm-es, felmenő oldalfala 29 cm magasan maradt meg. Alja a szántás felszínétől 100 cm mélyen volt. Munkagödre kis méretű: H: 120-040 cm, Sz: 60 cm. A kemencétől 120 cm-re egy 100 cm átmérőjű agyagkupacot figyelhettünk meg az egykori járószinten, ezt a 7. kemence gödréből dobálhatták ki. Ez az agyagkupac a salak halommal egy szinten fekszik. Ebből arra következtethetünk, hogy a kenyérsütő kemence és a vaskohók egyidősek.
8/77. gödör a 9. kutatóárokban jött elő. A kerek gödör Á: 180 cm, alja laposan van kialakítva 140 cm mélységben. Feltöltése hamus, faszenes föld, sok gerenda-lenyomatos paticsdarabbal. Egy kifaragott, de csak félig átfúrt csont tű (78.8.666) is előkerült a feltöltésben. Egy őrlőkő töredék, több római tégladarab, vasszeg és 120 cm mélyen egy cserépből faragott hold alakú csüngő került még itt elő. Az utóbbi darab jól iszapolt, hullámvonalköteggel díszített szürke korsó oldalából készült.
9/77. kenyérsütő kemence az I. és II. salakhalom között. Kerek tűzhelyrésszel, ÉNy felé nyíló munkagödörrel. Feltöltésében, a vassalakokat is tartalmazó földben sok állatcsont volt.
10/77. kenyérsütő kemence, amelynek csak a részletét tártuk fel a 4. kutatóárokban, az előzőhöz teljesen hasonló felépítésű volt.
11/79. épületmaradvány az egykori műhelyszinten. Karólyukakkal, kőkemence maradványával.
12/79. ház, félig földbe mélyítve. Szögletes alaprajzú, 280x260 cm alapterületű. Agyagból tapasztott tűzhely, (Á: 38 cm) a ház DK-i sarkában volt, kevés vassalak a tűzhelyben is volt. A kemence boltozatából is megmaradt egy szakasz. . A kemence oldala 42 cm magasan állt a feltáráskor. A ház agyagfala keményre égett a kemence mellett. A kemence előtti hosszúkás (Á: 87 és 70 cm, M: 10-12 cm) mélyedésben pedig égett kemenceomladékokat és avar ki cserepeket találtunk. A gödörház rövidebb oldalainak középénél találhatók a cölöplyukak. De az É-i oldal mellett két cölöp volt (M:12 és 45 cm)., illetve a Ny-i hosszanti oldal mellet is volt egy cölöp. A DNy-i sarokban egy nyílt tűzhely maradványait figyelhettük meg, amely kevésbé átégett, fel volt szaggatva a platója. Előtte szintén kisebb gödör található. Az É-i fal melletti sekély, hosszúkás mélyedés (Á: 56 és 26 cm, M: 16 cm) alján több cseréptöredék mellett egy korongolt, soványított anyagú, sötétszürke fazékperem jött elő, az erősen kihajló perem alatt a vállon egyszeresen bekarcolt mély hullámvonallal, alatta a váll és az oldalrészen szintén mélyen bekarcolt, sűrű, párhuzamos rovátkolásokkal. XJM 84.2.1- 84.2.21.
13/79. bronzkori gödör. A foltja jelentkezett 72 cm mélyen, alja M: 115 cm. Á: 70 cm felül, 123 cm alul, öblösödő. Kerámialeletei: XJM 84.2.22-84.2.88.
14/79. szabadtéri kemence, függőleges, pirosra égett oldala 165 cm mélyen került elő. Á: 200 cm és 116-130 cm. Kis ovális formájú munkagödör csatlakozik az égetőtérhez, feltöltésének felső részén őrlőkő töredék került elő, mellett szürke, soványított kézi korongolású fazék darabja többágú karcoló szerszámmal beböködött, pontozott peremmel, illetve szürke, kézi korongolású fazéktöredékkel, melynek vállát fél-ovális formájú kötegsávok bekarcolásával díszítették. 115 cm mélyen piros omladékréteg a feltöltésben.
15/79. szabadtéri kemence, pirosra égve (90 cm mélyen kezdődik a 3 cm vastag égési réteg) , előtte ovális formájú munkagödör (H:215 cm, Sz: 60 cm és 80 cm), feltöltése felső részén két db tenyérnyi őrlőkő töredék volt. A kemence felső része 80 cm mélyen jelentkezett. Az objektum legnagyobb mélysége 130 cm a kemencénél, 80 cm a lépcsős munkagödör lemenetnél. Sok állatcsont és mélyebben vassalakok és néhány nagyobb kődarab volt még a feltöltésében. A munkagödör alján egy faragott állatcsont, az ilyen csontokat általában csontkorcsolyának tartják, Vörös István szerint csiszoló eszköz.
16/79. ház. Az előzőhöz hasonló méretű (283x242 cm), sározott, döngölt padlójú, szögletes házalapozás, amely alig volt a földbe mélyítve. Foltja 60 cm mélyen jelentkezett, a ház alapozás mélyülés mindössze 10-12 cm, a közepén 26 cm. DNy-i sarkában agyagból épített kemence, igen jól kiégett két rétegű tapasztással. A felső kemény V: 1 cm, piros kiégésű, az alsó tapasztás kevésbé átégett. A kemence előtt szögletes gödör mélyedt a padlóba. A ház tetőtartó oszlopainak elhelyezése szokatlan, az É-i oldal mellett 3, a D-i oldalnál egy a Ny-i oldal középvonalában egy nagyobb oszlop állt, mellette kisebb karólyukak. Egy tetőtartó oszlop a ház közepén is volt. A ház DNy-i sarkában erősen szürkére égett, széttúrt kemence tapasztásának maradványait figyeltük meg. Vassalak volt a ház padlójára taposva. Hullámvonalas kerámiatöredékek is előfordultak a feltöltésben.
17/79. karólyukak által jelült, több periódusú felszíni épületmaradvány, amely a kohók és a vassalakhalmok között került elő.
18/79. gödör, szögletes formájú, a döngölt padló alatt jelentkezett. Feltöltése laza, barna föld, e fölött 10-el római tégla, nagy kőtöredék római habarccsal, kohóomladék. Mellette kettő pirosra, feketére és szürkére égett oldalú sekély mélyedés, feltehetően kovácstűzhelyek. A közelben egy mellfalazat töredéke, beépített fúvóval.
19/79. gödör 190 cm átmérőjű, Mélyebben volt még kevés szivacsos szerkezetű vassalak, sok (főleg szarvasmarha) csont, római imbrex töredéke, nagyobb, kézzelformált (barna) fazék darabjai, a peremen újjbenyomásokkal. A tipikus avar edénytöredék mellett korongolt korsó töredéki is napvilágot láttak a 160 cm mély gödörből, amelynek aljába agyagbányászás céljából mélyen befaragtak. Az oldalsó bemélyítésben őrlőkő töredéke és vassalak került elő.
20/79. mészkőkupac a 21/79. kohó előtt, a műhelyszinten egy rétegben. Az ökölnyi méretű, részben megégett mészkő töredékek közözött egy őrlőkő darabjai is előkerültek. Az esetleg kohászati adalékanyagnak (a vaskihozatal elősegítése céljából) előkészített kőkupacban egy-két kis vassalak és alatta agyagtapasztás töredék is volt. A kohókban, illetve a mellfalazatok belső felületén a zöldes, szilikátos, összefolyt salakos agyagfelületek a mészégető kemencék megfolyt salakjaihoz hasonlítanak. Kohótelepen ezek a jelenségek a mészkőadagolás, illetve a kohófalak agyagának mésztartalma miatt bukkanhatnak fel. A mészkődaraboktól 1 méterre Ny-ra, 45 cm mélyen barna színű, hullámvonalköteggel díszített bográcstöredék került elő.
21/79. kohó, amelynek patkó alakú égett falazata a szántás alatt 40 cm mélyen jelentkezett, medence Á: 30 cm, M: 13 cm. Átégési rétegei: 3-4 cm szürke belül, kívül piros, átmenetes. Fújtatás Ny-i irányból történt, előtte a szokásos formájú, sekély mélységű salakcsapoló gödör, Á: 140 cm.
22/79. kohó, szögletes, lekerekített sarkokkal. Előkerülési mélysége 55 cm. Külső Á: 55 cm. Belső, medence Á: 31 és 35 cm. M: 14 cm. Átégési rétegek: 10 cm szürke, majd átmenetes piros. Fújtatás K-i irányból történt, előtte a szokásos formájú, sekély mélységű salakcsapoló gödör, amelynek szélei nehezen határozhatók meg. Á: kb. 120-140 cm. benne vassalak és kemencetöredékek .
23/79. kohó, salakcsapoló gödrében feküdtek a felmenő palástrész égett agyagdarabjai, amelyek teljesen a nemeskéri 3. kohó előtti szituációra emlékeztettek. Ezt a kohót is teljesen rekonstruálhatjuk a töredékek alapján. Az egymás mellett elhelyezett 21., 22. és 23. kohók medencéi nem mélyednek annyira a földbe, mint a 3/77. és 4/77. kohók, amelyek pedig csak néhány méternyire álltak tőlük. Ebből is látszik, hogy az u.n. “Avar típus” és “Nemeskéri típus” számos átmeneti formációban jelenhet meg. Medence Á: 30 cm. A kohót a Központi Bányászati Múzeum számára kiemeltük (157. kép).
24/79. agyagbánya gödör, feltöltésében hullámvonalas cseréppel.
25/79. kohóomladékok a 3/77. és a 23/79. kohók között.
26/79. gödör vassalakos feltöltéssel.
27/79. gödör, kerek, Á: 90 cm, M. 90 cm. Lapos aljú gödörrészlet, feltöltésében laza szürke földben kevés szivacsos szerkezetű vassalak és kézzel formált fazékdarabok voltak.
28/79. gödör, részletét tártuk fel a nagyméretű 4/77. szabadtéri kemence munkagödre mellett. A 130 cm mély gödör feltöltése laza, barna föld, amelyben csak kis vassalakdarabok voltak. A gödör szélétől 1-2 méternyire Ny-i és É-i irányban csirkecsontvázak maradványai voltak elszórva az egykori járószinten. A II. szelvényben, ettől a gödörtől és a 4/77. kemencétől D-re, illetve az 5/77. háztól K-re cölöplyukak és karólyukak nagy számban kerültek elő. Feltételezhető, hogy ólak, kisebb karámok, vagy fészerek is állhattak itt a település egyik periódusában.
29/79. kohó, vagy újraizzító tűzhely maradványa, amely csak a X. szelvény É-i metszetfalán látszott, a II. vassalak halom alatt helyezkedett el. Az elbontott olvasztókemence a szántás felszínétől 53 cm mélyen jelentkezett, az alja 75 cm mélyen volt. Külső Á: 60 cm. Medence Sz: 33 cm. Belül 6 cm vastagon szürkére, kívül pirosra égett.
30/79. salakcsapoló (?) gödör, közvetlenül a 29/79 kohómaradvány előtt, feltehetően annak a fújtató- és munkagödre volt, feltöltése csak vassalakokat tartalmazott.
31/79. árok. Az avar települést É felől határoló széles árok szakaszai a XI., XII. és XIII. kutatóárkokban kerültek elő. A XII. kutatószondában, 96-100 cm mélységben fiatal (férfi) koponyája került elő az árok feltöltésében, bolygatott állapotban, állkapocs hiányzik. Mellette viszont 15 cm hosszan négy csigolya összefüggő darabokban, a koponyától 48 cm-re. 2 borda a csigolyák mellett a koponyával egy mélységben került elő. Ugyanebben a mélységben volt az egyik combcsont. 164 cm mélységben került elő a 25 cm hosszú alsó lábszárcsont. A koponya mellett kemény szürke földréteget figyeltünk meg, a csontváz felett viszont sárga agyaggal kevert puhább fekete föld volt, amely 170 cm mélységben mintha egy É-D irányú, lekerekített sarkú sírfolt alakját rajzolta volna ki. a kevert talajban azonban ezt nem lehetett határozottan nyomon követni, mert azt egy későbbi kerek gödörrel megbolygatták. A csontváz mellett vassalakok és a telepen talált sárgás színű cserepekhez hasonló kerámiatöredék valamint hullámkötegsávos díszítésű, szürke fazékdarab került elő. Az emberi csontváznak kb. a fele került elő, másik felét a bolygatással kiszórhatták. Eredeti melléklete nem volt. A települési árok alján is volt vassalak, valamint egy őrlőkő töredék és római kori tégla töredéke ráégett vassalakkal. A téglát másodlagosan használhatták avar kori kovács tűzhelyhez.
1980. októberében egy hetes munkával további kutatószelvényeket nyitottunk a Vasasföld II. lelőhelyen. A XV-XXVIII. szelvényekben a következő objektumok kerültek elő:
1/80. gödör. Alján többrétegű homokkő, néhány vasércdarab, kevés salak, hullámvonalas díszítésű fazékoldal és reremdarab.
2/80. kohó, vagy újraizzító kemence szürkére égett medencerészébe 5 db dózismérő TL szondát helyeztünk el és mintákat emeltünk ki Benkő Lázár termolumineszcens kormeghatározásai számára. A medencében 25 db 5-7 cm átmérőjű, viszonylag tömör szivacsos vassalak volt. A salakok között egy fazék nagyobb töredéke került elő, szürke, erősen soványított anyagú, vállán sűrű vonalkötegekkel díszítve.
3/80. kohó. Medence része csak fél patkó alakban marad meg, eredeti medence Á: 30 cm lehetett, szürke égésének H: 18 cm, Sz: 4 cm, V:4 cm. Alatta barnára égve. Munkagödrét, vagy előtte folyósalakot nem lehetett megfigyelni. A kohót egy későbbi kovácstűzhellyel elásták. Ezen a kovácstűzhelyen két vassalak található Á: 6 cm és 7 cm.
4/80. kovácstűzhely, részben elszántva. Megmaradt 18 cm-es átégett része. M: 20 cm. Szürke, vörös átégéssel (8 cm), mellette elsalakosodott végű fúvócső.
5/80. kovácstűzhely, az előzőkhöz hasonló szürkére és pirosra égett tűzhely-maradvány. 1/4 része maradt meg in situ. Ezek annyiban különböznek az olvasztókemence maradványoktól, hogy az átégések színe és keménysége eltér a kohók alul fekete, oldalt réteges átégésétől. A kovácstűzhelyek, vagy újraizzítók középen szürke átégésűek, körben pirosak (Sz: 10 cm), belső Á: 25-30 cm. A két kovácstűzhely alatt még vassalakot tartalmazó fekete humuszos réteg található, 20 cm vastagságban a bolygatatlan sárga agyagréteg felett.
6/80. kőtűzhely maradványa, a hozzátartozó ház feltárására az ásatási keret kimerülése miatt nem volt lehetőség. A kemence kövei helyenként vörösek, köztük vassalakok is vannak, valamint körbefutó vízszintes vonalakkal díszített oldalú, vörös színű fazék töredéke, de égett agyag nem volt a kövek között. Á: 50 cm. M: 50 cm.
7/80. gödör, kisméretű, bronzkori (Á: 70 cm). 70 cm mélyen jelentkezett a foltja, alja M: 90 cm.
8/80. kenyérsütő kemence. Nagyméretű, hosszúkás É-D tájolású munkagödörrel ellátott kenyérsütő kemence, amelybe később egy agyagnyerő gödröt beleástak. A kemence a gödör D-i végében volt. A kemence feltöltése laza barna föld, kevés faszéntöredékkel, az alsó égett, hamus rétegben is sok szivacsos szerkezetű- és kevesebb folyósalakkal. Egy nagyobb kézzelformált, díszítés nélküli szürke fazék darabja az avar korra utal.
1981. októberében emeltük ki az egy évvel korábban elhelyezett TL dozimétereket a 2/80-as kemencéből.
Ebből az alakalomból ettől a kemencétől K felé 100 méterre 20 méter hosszú kutatóárkot nyitottunk, amelyben már kevés vassalak volt. magtaláltuk az avar falu K szélét, a Ny felé nyitott XX. kutatóárokban pedig a települést határoló, korában megtalált kettős árok újabb részlete került elő, feltöltésében vassalakokkal, agyagból formázott fúvók töredékeivel és római tetőfedő cserepek darabjaival, valamint hullámvonalköteg-sávos és kézzel formált fazekak töredékeivel. Ennek a települési ároknak érdekessége, hogy mind két szélén sűrűn egymás mellett található karólyukak kísérik. Feltehetően sövénykerítés nyomai maradtak meg ezen a szakszon.
C: A vasérceknek változatos kinézetű darabjait gyűjtöttük be. Ezek részben már átestek a pörkölésen, A Vasasföld II. lelőhelyen üledékes eredetű hematitos (-Fe2O3) vörösvasérc darabokat találtunk. Ásványos összetétel: hematit-kvarc-csillám-(földpát)-(klorit)-(kalcit). A Vasasföld I. lh. megvizsgált ércdarabja hematitos-ankerites [=Ca (Fe, Mg) (CO3)2] (Kisházi Péter elemzése szerint). Vassalak: folyó- és kemencesalak. Salak vizsgálat /II. lh./: - Ásványos összetétel: Folyósalakok: fayalit, (kvarc), (csillám), wüstit, hercinit, (földpát). Kemencesalakok: fayalit, wüstit, leucit, goethit, lepidokrokit, kvarc, kalcit, csillám, földpát (Kisházi P.).
Fúvók agyagból. A Vasasföld I. kis salakkupacaiban is összejött a két ásatási idényben 100-150 fúvócső (158. kép) (részben töredékeik). Ezek alapvetően hasonlóak egymáshoz. Hosszuk átlag 10 cm, a belső lyukátmérő 5 és 3 cm között van. E csövek minden esetben agyagfalba, vagy mellfalazatba voltak beépítve, amelyben a lenyomatokból ítélve ferdén álltak. Általában 5 cm vastag agyagfalba voltak foglalva a csövek. A falon belül végük 4-5 cm-re van elsalakosodva, tehát ennyire ért a tűzbe. Néhány esetben egész mellfalazatokat is megfigyelhettünk, amelyek az agyag fújtatócsövet magukba foglalják, ezek belső részét zöldes folyósalak fedi. Kőleletek közül a 7 fenőkő és 3 örlőkőtöredék jelentős. A vastárgyak közül egy kés, két szeg és egy szalu a fontosabb leletek. Az utóbbi a málnás területén felfedezett vassalak lelőhelyen, terepbejáráskor került elő. A 16 cm hosszú, élénél 6 cm széles szerszámnak közel szögletes átmetszetű foka van. A kovácsolási nyomokból ítélve a 490 g súlyú, femegmunkáló szerszám egy kb. 32 cm hosszú, 1 és 0,5 cm átmérőjű vasrúd kettéhajlításával, összekovácsolásával és a nyéllyuk fúrásával készült. A szalu készítésének említett módja általánosan ismert volt a korai középkorban. Baltákat is kovácsoltak összehajlított vasrúdból. A szalunak ez a formája elég ritka. Olcsóbb, könnyebben előállítható, igénytelenebb szerszám volt az egyszerű tokos szalu, amely mint famegmunkáló vaseszköz a Hallstatt-kortól volt használatban. A La Tne-kori formák a korai középkorban is tovább éltek, és az avarok és szlávok általánosan használták a tokos szalut (szalukapát). Leletünkhöz hasonló megformálású, nyéllyukas darab a keleti szláv területekről ismert, köpűs szaluk társaságában. A szilágysomlyói 1. kincs arany nyakláncán ábrázolt miniatűr eszközök között egy kétkezi vonókéssel, tipikus famegmunkáló szerszámmal egy karikára fűzve ábrázolt az ötvös tarjánpusztai leletünkkel formailag teljesen megegyező szalut, amelynek fokkiképzése is hasonló. Az avar fokosok között gyakori a négyszögletes, hasáb alakra kovácsolt fok. Leletünknél a fok ilyetén való kiképzése arra utal, hogy e szerszámot fafaragáson kívül szögelésre is használni kívánták. Bár alaposabb vizsgálat azt mutatja, hogy a tarjánpusztai szalu csak éppen elkészült, műhelyből még ki sem került, csorbulás, kopás nélküli darab, ami főleg az élen figyelhető meg.
A vastárgyak között egy zablatag utal még erre a korra. A 6,5 cm hosszú, szögletes átmetszetű kovácsoltvas zablatag végén 0,7 cm átmérőjű lyuk található a vaspálca vagy kariak beerősítésére. Ez talán selejtes, hibás készítmény, amelynek végéről a gyeplő karikáját magában foglaló, átlyukasztott végződés letörött. A fémleletek között jelentős egy római kisbronz. A kopott, átfúrt érem a közeli Lakatos-réti római villa területéről származhat, nyakban viselhették, ahogy arra a sírleletek utalnak. Vasszegek metallográfiai vizsgálata: Vasszeg /fejjel/ , 34. sz. próba. A szeg felületén barna oxidosság (rozsda) látható. A keresztirányú szelvény egyik részén a széltől kb. a próba közepéig benyúló erősebb mérvű ferrithálókat, egy mási helyen kb. 0,9 mm hosszú oxidos repedés található. A próba metszetének egyik sarkán a szélen oxidosság. Az alapszöveget perlites.
Ritkaságnak számítanak kora középkori telepeinken az agyagnehezékek, amelyekből több töredékes példányt találtunk a 2. gödör feltöltésében és az 5. ház tűzhelyében. A pozsonyi kapu egyik IX. századi földvárának, a Morva folyó mellett emelkedő dévényújfalui “Nad lonom” sáncvárnak II. számú faházában az I. kemencében tárt fel L. Kraskovská hasonló agyagnehezékeket, amelyeket hálónehezéknek tart, és IX. sz.-i morva korszakba datál.
Házi kerámia (GÖMÖRI 2000, XVIII.Tábla 1-9.) és állatcsontok nagy bőségben kerültek elő. A Vasasföld II. 1977. évi ásatásánál 752 db állatcsontot gyűjtöttünk be, amelyek közül 8 db faragott volt. Egy csonttű, 4 hegyezett, csiszolt csont és két kétágú eszköz, amelyek talán hálófonó szerszámok voltak. Az 5. ház feltöltésének kerámiaanyagában előfordul a szürke korongolt, korai avar kerámia néhány töredéke, több barna, soványított, korongolt, hullámvonalköteg-sávokkal díszített fazéktöredék és zömmel kézzel formált szürke, benyomkodott peremű, vagy barna, sima peremű fazekak darabjai. A ház közelében, az 5. árok É-i végén egy peremén hegyes bütyökkel ellátott, egyébként sima peremű , szürke fazék töredéke került elő, amely a VII. századi avar kerámia egy jellegzetes típusát képviseli leletünkben. A belső-ázsiai eredetű négycsücskös fazekak itteni megjelenése alapján is arra gondolhatunk, hogy a Vasasföld II. telep korábbi rétege egykorú az archeomágneses méréssel, a VII. századra datált Vasasföld I. kohóteleppel. Kézzel formált, vörös, soványított, kiöntőcsöves korsó töredéke, valamint egy peremből induló szürke fültöredék említendők még, mint egyedi darabok. Egyéb agyagkészítmények között említésre méltó még egy kettős csonka kúp alakú orsógomb, amelyet szürke iszapolt agyagból égettek keményre, párhuzamos bekarcolásokkal rovátkolták. E típus példányai az avar sírokban gyakran előfordulnak. Telepünkön hullámvonalas, szürke edényből faragott orsókarika is előkerült. Félkész darab, mivel átfúrását nem fejezték be.
150 cm mélyen, a 8. gödör feltöltésében került elő egy korai avar szürke korsó, hullámkötegsávos oldalából származó cseréptöredék, mely másodlagosan talán hold alakú csüngőnek készült, átfúrását el sem kezdték.
D: Keltezés: Avar kor. A Vasasföld I. lelőhelyen az a szint, amelyet az 1. kohó építésekor használtak, 50 -60 cm-re volt a szántás felszíne alatt. Ezen a műhelyszinten, illetve közvetlenül ez alatt kerültek elő az avar kori cserepek. A korabeli járószinten kövek, kemencedarabok és elég sok vassalak volt szétszórva. Az 1. kohótól keletre (a kohó mögött), 60-80 cm mélységben is kerültek elő avar kori kerámiatöredékek. Külön megemlítendő egy nagy, szürke fazékperem és oldaldarabja, amelyen négy ujjbenyomást figyelhetünk meg, körömlenyomatokkal az 1 cm széles peremen. Mellette egy sárgás színű, barnás-vöröses árnyalatú fazékalj- és oldaltöredék, valamint egy szürke öblös edény oldaltöredéke is napvilágot látott. Ez utóbbi, kézzel formált darab oldalán hullámvonaköteg-sávok láthatók.
Az 1. kohó kora a belőle vett archeomágneses méréssel kiértékelt minták szerint: 650 +/- 60. A kerámialeletek is a VII. századra, az avar korra utalnak . TL keltezési kísérleteket a tarjánpusztai vaskohászati anyagon kezdtünk először Benkő Lázárral. A vizsgált minták darabjait tűzállósági vizsgálatra küldtük:
“Az égett töredékek kiemelése 1980 októberében történt, ugyanakkor TL dozimétereket (LiF, CaSO4: Dy) helyeztünk el a talajban, 0,5- 1 év időtartamra. A 40K-tól számított béta-dózisteljesítményt röntgenfluoreszcens elemzéssel, az urán és tórium sortól származót közvetett úton, alfa számlázással határoztuk meg. A TL mérésekhez a kvarcminták tömege 15 mg (viszonylag ‘fiatal’ kor miatti kis fényhozam nem tette lehetővé 2 mg-os minták alkalmazását), de fadingvizsgálatokkal meggyőződtünk a keltezéshez használt TL csúcs stabilitásáról. Az eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze:

Tarjánpuszta, minta Vizsg. ideje Kvarcfrakció, mm Dózis telj. mGy/év Arch. dózis mGy Utólsó hevítés ideje
G1/80 1981. III. 0,09-0,16 3,73 4600 i. sz. 750 /A.D.
G1/80 1981. VI. 0,09-0,125 3,73 4850 i. sz. 680 /A.D.
G2/80 1981. IV. 0,09-0,16 2,95 3510 i. sz. 790 /A.D.
G4/80 1981. IV. 0,09-0,16 3,20 4040 i. sz. 720 /A.D.
G3/80 1981. VI. 0,09-0,125 3,15 3940 i. sz. 730 /A.D.

Az előadottak alapján feltételezhetjük, hogy a vaskohászat Tarjánpusztán valószínűleg a VII-VIII. században folyt, egymáshoz közel eső kis, falusias, még inkább tanyaszerű telepeken. A Pándzsa ér folyásai mellett 3-4 helyen feltételezhetünk egyidőben ilyen (nagycsaládi?) tanyákat, ahol nyilván periódusosan, háziiparszerűen állították elő a vasat a földművelő és állattenyésztő közösségek. Ez a Kelet- és Nyugat-Európa kora középkori népeinél egyaránt kimutatható munkaszervezés törvényszerűen tűnik fel ebben a korban Pannoniában is.
A kis tarjánpusztai falunak több periódusa megfigyelhető. Egy korai avar kori kerámiával datálható objektumban vassalak nem volt. Így egyelőre nem tudjuk, hogy a korai avar korban kohósítottak-e már itt vasat. Relatív kronológiai alapon is bizonyítható, hogy a feltárt kohók a késői avar korból származnak. Feltételezhetően a IX. században és talán az Árpád-korban is folyt itt vaskohászat. Nyilván megszakításokkal folyhatott a termelés, hiszen az avar-frank háborúk, majd a magyar honfoglalás az etnikai folyamatosságot megszakíthatta. A Vasasföld II. település-árkában és a szomszédos Ravazd-Simahegy vaskohász telepének egyik gödrében lelt csontvázleletek alapján feltételezhetjük, hogy — háborús események során — lemészárolt egyéneket (szokásos halotti szertartás mellőzésével) hantoltak el a kohótelepeken.
Az avar kori kohászatot itt ásatásunk bizonyította. A IX. sz.-i vastermelést a Vasasföld II. lelőhely szórványos kerámialeletei alapján feltételezhetjük. Az Árpád-kori Tarján környékén korai okleveleink említenek kovácsnépeket a pannonhalmi apátság szolgálatában és a bakonybéli apátság tarjáni javain, ahol 1086-ban kovácsok is laktak. A pannonhalmi apátság kovácsainak lakóhelye a régen Himodnak nevezett Nyalka volt, a monostortól DK-re, ahol 1240 körül több más iparos mellett 23 mansio kovácsot említ az Albeus-féle összeírás. Ezek a kovácsok Miklós nádor 1226. évi oklevele szerint Vasvárról hozták a vasat, és a monostor mellett egy üllőn dolgozták fel. Az oklevélből kitűnik, hogy szolgálatuk ekkor már nem kizárólag a kovácsmesterség gyakorlásából állott, viselniük kellett a szolgálónépek különböző közös terheit. Vaskohászattal pedig már nem foglalkoztak. A kész vasrudakat a központi raktárból vételezték fel.
Nováki Gy. tarjánpusztai terepbejárásának salakleletei alapján Heckenast G. feltételezte, hogy az említett 23 mansio kovács munkahelyére a Vasasföld vassalakjai utalnak. Felvetése jogos volt, helytállóságát némileg módosítja azonban az a tény, hogy bár felszíni szórványként Árpád-kori leleteket is ismerünk a lelőhelyek közvetlen környékéről, a feltárt objektumok korábbiak az Árpád-kornál és nem kifejezetten kovácsmesterségre, hanem az azt megelőző munkafázisra, a kohászatra utalnak. Amíg elő nem kerülnek itt a XII-XIII. sz.-i kovácsműhelyek, addig nem vehetjük biztosra, hogy itt állt az az üllő, amelyen a Vasvárról szállított vasat feldolgozták. Valószínűbbnek tartjuk, bár egyszeri terepbejárásunkkal nem tudjuk még bizonyítani, hogy az oklevélben említett üllő (kovácsműhely) helyére a ravazdi erdőben XVIII. sz.-i térképen feltüntetett “Kovács-üllő” erdőnév utal. Ezt a feltevésünket az említett erdőrész salakleleteivel kell majd igazolnunk.
Heckenast G. utalt a Tarján helynév és a “kovácskirály” tarchan nevének összecsengésére. Ebből a szempontból érdemes áttekinteni Györffy Gy. Tárkány helynevekkel foglalkozó dolgozatát, amelyben feltételezi, hogy ezek a helynevek a X. századi “barbár” szolgáló népi szervezet emlékei, türk kovácstelepek, amelyekhez szláv vasbányászok és kohászok telepei, munkahelyei kapcsolódnak a Rednek-Rudnok helynevekkel. A kérdés megoldásában csak akkor léphetnénk előre, ha a Tarján és Tárkány helynevekkel jelölt területek salaklelőhelyeit felkutatnánk, s ha ilyeneket találunk sorban megszondáznánk, hogy a kormeghatározáshoz szükséges információkat megszerezzük. A Pannonhalma melletti Tarján esetében a hely elnevezése a honfoglalás kori Tarján törzs nevével feltehetően független az itteni, 200 évvel korábbi avar kori vaskohászattól, mivel az itteni vaskohászat kontinuitása egyelőre nem bizonyítható. Ami a Tárkány helyneveket illeti azokra a "szakrális" kovácsmesterséggel kapcsolatos fejezetben még visszatérünk. Vö.: Gömöri János: A Tárkány helynevekről régészeti megközelítésben. An archaeological perspective on the Tárkány (tarkhan) toponyms. In: Népek és kultúrák a Kárpát-medencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére. Főszerkesztő: Kovács László–Révész László. Budapest 2016, 439–460.
 HECKENAST-NOVÁKI-VASTAGH-ZOLTAY 1968, 162-166.; GYÖRFFY 1972; GÖMÖRI, RégFüz 27. (1974) 75., GÖMÖRI, RégFüz 29. (1976) 55, 57., LENGYEL Alfréd: A királyi (Győr) megye területi, társadalmi összetétele, szervezeti fejlődése. Arrabona 6(1964) 22,27,31. Tarján Taryan, GÖMÖRI J.: Arrabona 19-20 (1977-78) 109-158. GÖMÖRI J., ActaArcHung (1980); KISHÁZI 1977-78, 171-174., KISHÁZI 1981, 149-155.; TÓTH Judit: Tarjánpusztai vaskohó archeomágneses vizsgálata. Arrabona 19-20. (1977-1978) 163-167.; BENKŐ 1984, 270-271, 9. ábra, 3. táblázat.

VÖRÖS ISTVÁN (Magyar Nemzeti Múzeum): A tarjánpusztai avar kori ipartelep állatcsontleletei
"Ravazd határában (Győr-Moson-Sopron megye) Tarjánpuszta-Vasasföldön GÖMÖRI János 1974., 1977. és 1979-ben avar kori vasgyártó ipartelep részleteit tárta fel. Az árkokkal, szelvényekkel kutatott vassalak lelőhelyen (Vasasföld II.) 24 objektumban (1.-6., 9.-10., 12.-16., 18.-19., 22.-23., 27., 31.-33., 35.) -ház, gödör, kohó, kemence, tűzhely és környékén, valamint a feltöltés rétegekben volt állatcsont-maradvány.
Az állatcsontleletek — eszközök, a macska és a kutya csontjai kivételével — bontási, konyhai- étkezési maradványok.
Az állatcsontok fajok szerinti megoszlás (1. táblázat): szarvasmarha (Bos taurus L.), juh (Ovis aries L.), kecske (Capra hircus L.), sertés (Sus domesticus Erxl.), ló (Equus caballus L.), szamár (Asinus asinus L.), házi macska (Felis domestica Briss.), kutya (Canis familiaris L.);
a baromfiak mindkét faja a házityúk (Gallus domesticus L.), és a házilúd (Anser domesticus L.); vadászott állatok közül pedig a vaddisznó (Sus scrofa L.) és a mezei nyúl (Lepus europaeus Pall.).
Az állatcsontanyag erősen fragmentált, 85 db csonttöredék anatómiai és faji meghatározása nem végezhető el. A szarvasmarha és a kiskérődző koponyákat hosszában és haránt irányban “szeletekre” hasították szét. A bordák belső felületein, valamint a könyök, térd és csánk izületeket alkotó csoportokon a bontáskor keletkezett vágási-hasítási sérülések találhatók. A lábvégektől az ujjcsontokat rendszerint levágták. Három helyen volt ép állatkoponya: az 1. kemence (3. árok) előterében sertés; 6. árokban kutya kölyök; a 31. objektumban szarvasmarha. A kemencék, tűzhelyek, kohók tapasztásához, vagy fűtéséhez állatcsontokat nem használtak. Kevés éget csont került elő egy-egy salakhalom alatt, vagy gödörben fordult elő barnára, vagy feketére égett csonttöredék.
A gazdasági haszonállatok maradványainak anatómiai megoszlását a 2. táblázat tartalmazza. Mindegyik állatfajnak nagy számban fordul elő a fejrégió (koponya, mandibula, fog) maradványa: sertésnél 62 %, lónál 48,8 %, kiskérődzőnél 23,6 % és a szarvasmarhánál 22,6 %. A lónak nem, a sertésnek és a kiskérődzőnek egy-egy nyak-, vagy ágyékcsigolyája, borda-töredéke fordul elő. A szarvasmarha esetében a hát-borda (törzsrégió - csigolyák, bordák) 32,0 % - os gyakorisága az élelmezésben betöltött szerepét igazolja. A húsos-végtag csontok (scp-hum-rad/ulna, pelv-fem-tib) gyakorisága pedig jól jelzi, hogy a legfontosabb hústermelő haszonállatok a szarvasmarha (33,0 %), és kiskérődző (42,5 %). A húst nem tartalmazó un. száraz-végtag csontjainak a jelenlétéből folyamatos helyben végzett mészárszéki bontást feltételezhetünk. Alapvető eltérés a két haszonállat bontási gyakorlatában mutatkozik: a szarvasmarhánál a mellső lábat a lapockával (scp 68 db töredék), a hátulsó combot a fartővel (pelv 63 db töredék) együtt bontották ki és került felhasználásra; a juh esetében a lapockát (scp. 3 db) és a rövid fartőt (pelv 2 db) lefejtették a combokról. A sertéscsontok elsődlegesen a lapocka, egy-egy comb alkalmi fogyasztását reprezentálják. A kevés lóvégtagcsont töredékeknek kevesebb mint a fele (7 db) a húsos és 10 db a szárazvégtag maradványa. A szamárhoz hasonlóan - amelynek kizárólag száraz végtag, illetve ujjcsontja került elő - a ló is csak másodlagos “húshasznosítású” állat. A sertés és a ló húsát, illetve a szamár eszköznek használt csontjait az ipartelepre máshonnan hozták.
A szarvasmarhacsontok méretvariabilitása heterogén (3. táblázat). A koponyák fejéle egyenes, vagy magasan kiemelkedő (egy csúcsú). A szarvcsapok között kicsi, előre görbülő és nagy oldalt-fel-előre hajló megtalálható. A szarvcsapok alsó fala lapos, sokszor éles hátsó peremmel rendelkeznek. Három hosszúcsont hosszméretéből számított marmagassági érték: 104 cm (mt), 111 cm (mc) és 122,6 cm (rad). A szarvasmarha állományban egy kisebb (tejelő?) és egy nagyobb igavonó típus egyedei találhatók.
A csontleletekben 1 neomatus, 4 infantilis, 8 juvenilis és 27 subadultus életkorú egyed maradványa fordul elő, a többség kifejlett (adultus) életkorú. Két igavonó szarvasmarha felkarcsontja (hum) diaphysisén megerőltetéstől származó un. “csontpók” található. Egy idős bika fogazatában prognathia inferior alakult ki.
A kiskérődző csontok között 140 juh és 8 kecske maradványa volt. A juh szarvcsapja nagy, csúcsban ovális; a négy kecske szarvcsapja egyenes, un. “szablya-alakú”. Egy juh marmagassága : 65,6 cm (astg). A csontleletek között 2 neonatus, 3 infantilis és 4 subadultus életkorú egyed maradványa fordul elő, a többség itt is kifejlett (adultus) korú.
A sertések közepes méretűek. Egy nőstény koponyája keskeny, könnycsontja rövid (dorsalis h. 31 mm), index-értéke 1. Egy sertés marmagassága : 66,2 cm (astg). A csontleletek között 5 infantilis, 6 juvenilis és 3 subadultus életkorú egyed maradványa volt, a kifejlett (adultus) egyedek száma kevés.
A lómaradványok microdont fogazatú, karcsú, középkarcsú állatoktól származnak (3. táblázat). Egy mc hosszméretéből számított marmagasság : 137,6 cm (kisközepes), középkarcsú egyedé.
A szamár a Kelet-Mediterrániumra jellemző kistestű fajta (3. táblázat).
A kutya maradványai között egy hum. kivételével kizárólag fej (koponya és mandibula) és a hozzá kapcsolódó 1.-2. nyakcsigolya töredéke került elő. A kutyák közepes testméretű, középhosszú fejű egyedek. A humerus hosszméretéből számított marmagasság : 55,3 cm. A felső fogsor méretei: P4h. 17., 18., 19., az M1-2 h. 15., 16., 18 mm. Az alsó fogsor méretei: M1h. 19., 21 az M1-3 h. 35., 37 mm.
Az egyetlen házimacska csont egy humerus (4. gödör) nagy méretű hím egyedé (3. táblázat).
A baromfiak mindkét faja a házityúk és a házilúd megtalálható, különösen az I. szelvény D-i végében volt nagy számban.
A vadászott állatok közül a vaddisznó (astg III/79. szelv., marmagasság 92 cm), és a mezei nyúl (ulna, pelv. 5. gödör) maradványai kerültek elő.
Csonteszközök: Az un. “csontkorcsolyákat” szarvasmarha, ló és szamár metapodiumaiból készítették, egy kivételével törött példány:
szarvasmarha: s. mc. prox. db (3. árok 2. gödör, égett),
d. mc. diaph. (9. árok 10. tűzhely),
ló: s. mc (15. gödör), d. mt prox db (3. árok, kemence),
szamár: s, mc prox db (I. szelvény D-i vége),
d. mc diaph. (32. obj.).

Az eszközöket - kiirthatatlan - nevükkel ellentétben valamely tárgy fenésére, csiszolására használták. Dorsalis oldalukon kialakított éles peremű sík felülete kizárja ezeknek személyes, vagy szállítóeszköz részeként történő használatát. A sertés astragalus belső oldala csiszolt, izületi felületén 13 vonallal bekarcolva.
Az eddig megismert avar kori települések háziállat-állomány összetétele hasonló (4. táblázat): a gazdasági haszonállatok (szarvasmarha - kiskérődző - sertés) aránya magas (85,4 - 96,2 %), ezen belül a szarvasmarha abszolút domináns (64,2 - 81,1 %). A kiskérődző előfordulása 10,6 - 23,6 %, a sertésé 7,6 -14,6 %. Hogy a gazdasági haszonállatok közül a második helyen a juh vagy a sertés fordul elő - a kevés adat alapján - a földrajzi környezet határozza meg. A ló előfordulás relative magas 2,8 - 13,5 %, ami egyben a lóhús általános fogyasztását is jelzi.
A temetők és települések állatmaradványainak vizsgálatából megállapítható, hogy a késő avar korban az állattartás fajta összetételében és technikában magas szintet ért el, az állományok fajtában sokszínűek és építményben való tartásukkal is kell számolnunk .
Összefoglalás: Tarjánpuszta-Vasasföldön, az avar kori vasgyártó ipartelepen 24 objektumból került elő állatcsont-maradvány (1. táblázat). Ezek- a csonteszközök, a kutya és a macskacsontok kivételével - bontási, konyhai-étkezési maradványok. A gazdasági haszonállatok maradványainak anatómiai megoszlása (2. táblázat) jól mutatja, hogy a telepen a két legfontosabb hústermelő állat a szarvasmarha és juh volt. A szarvasmarha állományban egy kisebb (tejelő?) és egy nagyobb igavonó típus egyedei találhatók (marmagasság: 104, 111, 122,6 cm). A közepes méretű (marmagasság 65,8 cm) juh mellett kevés a kecske. A sertés (marmagasság: 66,2 cm) és a ló (marmagasság: 137,6 cm) közepes testméretű. A szamár kistestű mediterrán típus, a kutya közepes testalkatú (marmagasság: 55,3 cm). A házimacska egyetlen csontja hím egyedé ( 3. táblázat). A baromfiak közül a házityúk és a házilúd; a vadászott állatok közül a vaddisznó és a mezei nyúl csontjai kerültek elő. A telepen a szarvasmarha, ló és a szamár metapodiumaiból készült csonteszközöket használták.
Az ipari és az agrár jellegű avar települések háziállat állományának összetétele hasonló (4. táblázat). A gazdasági haszonállatok vezető faja a szarvasmarha, azt követi a juh és/vagy a sertés."
https://www.academia.edu/37149443/J%C3%A1nos_G%C3%B6m%C3%B6ri_Fr%C3%BCh…