Bakayné PERJÉS Judit: 14. századi lábbeli leletek restaurálása és készítéstechnikai jellemzőik

"Characteristics of Medieval Leather Footwear Finds from a Well in Buda Castle and their Conservation.
During 1998 and 1999, several valuable and beautiful finds made from organic materials came to
light in a muddy well on the former site of the Teleki Palace on Saint George Square. The excavations
were carried out by archaeologists at the Budapest History Museum. The largest group of such objects
comprised several hundred of leather fragments. So far, partial or total restoration of 30 pieces of
leather footwear has been successfully accomplished.
The article deals with the conservation of leather objects and the storage of assembled footwear in
detail. Such pieces of foot wear preserve well in the muddy environment of wells making it possib
to prepare their cutting pattern as well as to identify the various stitches and types of sewing used
on each of the leather parts, the forms of lock-ups and all those technical characteristics of shoemaking
necessary to identify a certain type of footwear from the 14th century. Based on these finds,
the following types of shoes could be identified: ankle, legged, pinned and fastened, pieced, fastened or
laced boots. There are few incomplete short-legged boots in the excavated material as well. Vegetable
tanned bovine, goat and sheep hide, typical for that period of the Middle Ages, were used to produce these shoes."

A budai középkori kútban talált lábbeli maradványokon megfigyelt készítéstechnikai nyomokról:
"Fő jellemzőjük: hogy két fő részből szabottak és kifordítós technikával, kéttűsen varrták össze.
A lábbeli elkészítésének a menete:
– A talp és a felsőrész + a kiegészítők (varráserősítő csík, a sarokerősítő-, a fűző-, a szélerősítő-, csatfelerősítő bőr); a
szabásminta alapján a bőrre való felrajzolása, majd kiszabása.
– A kifordított felsőrész toldásainak (sok esetben fordul elő) nyirkos állapotban való bevarrása a húsoldalról.
A toldások kéttűs vagy egytűs élbe varrt csavar öltéssel, a sarokerősítő bőr, a fűzők, a szélerősítő bőr felvarrása,
egytűs lapolt csavaröltéssel történt.
– A szintén nyirkos talpbőr felerősítése a kaptafára, amely általában két szöggel történt.
– A kaptafára felerősített talpbőr széléhez a cipészmester odafogta a varráserősítő csíkotés az összevarrt
felső részt alsó kerületénélfogva illesztette a talp széléhez kifordítva, a húsoldal felől.
– Helyére igazította a három réteget, az árral egyszerre átszúrta, és kéttűs, átlyukasztó öltéssel a három
rétegű bőrt körbevarrta. Ha volt a cipőben sarokerősítő bőr, akkor a saroknál annak a leghosszabb szélét
is bevarrta a többi bőrrel együtt.
– Majd a kaptafából kihúzta a szögeket, amelyek a talpat rögzítették és a talppal összevarrt felsőrésszel
együtt visszafordította és kész volta cipő.
– A kész lábbeli formázása a bőr teljes kiszáradásával ért véget. A megszáradt bőr zsugorodása folytán szinte
összetapadnak a bőr rétegek s a lábbeli nem ázik be.
A lábbelik mindig jobb és bal lábra készültek. A kaptafa formája, mérete határozta meg,
hogy milyen lábbelit fognak készíteni. Eddigi vizsgálataink szerint a lábbelik marha, vagy borjú-, kecske
és juh bőrből készültek.Találtunk olyan cipőt is, ahol más bőrből készült például a felsőrész és a sarokerősítő.
Azon dolgozunk, hogy a következő években mi is elkészíthessük a budai várhegy középkori
bőrműves emlékeiről szóló, teljességre törekvő kötetet, hasonlóan a Museum of London kiadványához,
mivel a hazai ismereteink egyenlőreléggé hiányosak." -írja a restaurátor, (további részletek a mellékelt Pdf-ben.)

Iparág: 

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk.×