IR39

Előzmények: Nováki Gyula leletmentése: kelta ház. A 2. házban késő LT kerámiával keltezve "alaktalan, lapos, faszenet tartalmazó vassalakok". (Szórványos vassalakok is nagyobb területen. Salak Átm: 8.5,4.5,4.8cm), és közelükben korai Kk-i vaskohók. SLM 61.2.21-23, SOMRA 231.). Gömöri János tervásatása késő avar kori vasolvasztó telep:
"IVÁN, Dudás dűlő, Kócsód patak mellett (Győr - Moson - Sopron m.) A  H 4 (IR 40)
A: A vaskohókra utaló salakok a Dudás - Dűlőben, a Kocsód patak melletti szántón, a patak mindkét partján már korábban ismertek voltak . A salaklelőhely kora és a kohók típusa korábban ismeretlen volt. Az akkori “Dózsa népe MGTSZ” területén, a vaddisznók és szarvasok által letarolt kukoricás szélén, a pataktól É-ra Gömöri János 1983. augusztus 5. - aug. 16. között végzett ásatást. A patak D-i oldalán a bábolnai állami gazdaság területén egy sokkal nagyobb kiterjedésű salakmező található, hasonló típusú felszíni maradványokkal. Kelta (LT/D) település , majd római villa is volt a közelben.
B: Először egy 32 m hosszú kutatóárokkal átmetszettük a salakos lelőhelyet, meghatároztuk, hogy a salakhalom 9 m átmérőjű. A kerekded halomban a vasolvasztó kemencék felépítményének, az aknának agyagtapasztásai kerültek elő. Ezek az íves, belül szürkére, kívül pirosra égett tapasztások láthatóan nemeskéri típusú, szabadon álló kohókból származnak. Néhány öklömnyi mészkődarab a mész tudatos adagolására utal. Amit eddig nálunk csak Tarjánpusztán - hasonló típusú kohók mellett figyeltünk meg. A salakhalom vizsgálata után egy 6x6 m-es és egy 7x4 m-es kutatószelvénnyel feltártuk a halom É-i és K-i felét. Itt összesen 6 átégett foltot találtunk. Ezek közül az 1., 2., és 6. bucakemence medencéje volt, a szokásos 30-40 cm-es átmérővel, szürkére égve, csatlakozó salakcsapoló gödörrel. E gödrökben az 1. és 2. kohó estében is 2-2 cölöplyuk volt a nemeskériekhez és a tarjánpusztaiakhoz hasonló elhelyezésben. Ezek a fújtató-berendezéssel lehettek kapcsolatban. A kohó felmenő falából egyetlen darab sem maradt in situ. Mégis a nemeskéri minta alapján hitelesen rekonstruálhatók. Ezeket a kohókat a tömördiekhez, harkaiakhoz (Magyarfalva), magashídiakhoz (Sopron) hasonlóan teljesen elbontották olvasztás után s mivel munkagödrük is kicsi, átlag (1 m átmérőjű) és fölöttébb sekély mélységű (10-30 cm mély) a salakos talajban igen nehezen bukkannak elő. Mindenesetre megfigyelhető volt, és a továbbiakban tanulságul szolgál, hogy a kohók mind a salakhalom mellett fél karéjban helyezkedtek el. A halom alatt egy sem volt.
A 4. szelvény nyesésekor 30 cm átmérőjű, 10 cm mély cölöplyukak jöttek elő. Mellettük 20 cm széles 10-15 cm mély cölöplyukak is voltak. Nyilván egy felszíni faépület, feltehetően kovácsműhely állt itt.
1. vasolvasztó kemence: alsó része, a medence kiégett foltja az 5. szelvényben, a salakhalom szélén került elő . A mai felszíntől 54 cm-re jelentkezett a kemence patkóalakú foltja, mint szürke égésű ívelt folt, amely belül és kívül fekete, középütt barna. A medence átmérője 25 cm, az átégés 3 rétegének vastagsága együtt körben 14 cm, tehát a kohófal alul legalább 14 cm vastag volt. A medencében kohófal darabok hevertek, kívül sárgásbarnás-vörös, belül szürke égéssel, a kohó felsőbb falából. A kemence előtt 57 cm széles, 10 cm mély salakcsapoló gödör, amelyben kifolyt salak nem volt, viszont kevés kemencetöredék és egy vasérc, valamint néhány salak belekerült a feltöltődésbe. A külső szinthez képest 6 cm mély medence erősen szürkére égett és a salakcsapoló gödör felé enyhén lejtett.
1. gödör: Az 5. szelvény DNy-i sarkában 90 cm átmérőjű 10 cm mély gödör került elő, benne lazább sötét, faszenes feltöltés, de nem túl sok salak. Feltöltése mint a kohó körüli járószinten lévő 10-15 cm vastag réteg.
2. vasolvasztó kemence az 1. árok. 1. rábontásában, 80 cm mélyen került elő. Fölötte 25 cm vastag sötét, feketés réteg, apró égett töredékekkel. Felmenő fala ennek sem maradt meg. Erősen szürkére égett medence 10 cm-t mélyül, kifelé egy kicsit lejt. Á: 40 cm, nem egész szabályos, patkóalakú. A medencében 27,5x23 cm-es salakos agyagtapasztás figyelhető meg, amelynek tetején egy 14x10,5 cm-es vassalak in situ látható .
A medence tapasztása végig szürkére égett, a széle egy kicsit vöröses barnás, ami a kemence aljának emelése, javítása lehet . A 2. kemence lényegesen nagyobb az elsőnél. Tájolása pontosan ellenkező irányú.
1. boksahely: A faszénégető boksát kohócsoporttól 5 méterre találtuk meg. A boksa ovális, lapos, faszénnel teli gödör volt, Á: 3 és 2 m, mélysége az egykori műhelyszinttől csak 15 - 20 cm volt, alján 5-10 cm vastagon faszén, fölötte kemenceomladékok. Szélein felül agyagos tapasztások nyoma figyelhető meg. A boksára később részben ráépítettek egy 5x5 m.-es cölöpépítményt, amelynek oszlophelyeit feltártuk. Faszéntárolásra és esetleg ércpörkölésre is használhatták a boksa gödrét, mert a későbbi szín, vagy talán oldalfallal is ellátott faépület részben fölé nyúllott, legalább is az eresz meghosszabbítása föléje nyúlhatott.
3. égett folt, tűzhely, a 6. szelvényben — égett foltként — jelentkezett 62 cm mélyen, közepe nem mélyült. Alaprajzilag majdnem patkóalakú, mellnyílása D felé nézett. Az égett medencerészt átmetszettük és egy negyedét kiszedve megállapíthattuk, hogy 9 cm vastagon egységesen szürkére volt átégve. Felmenő falnak nyomát nem találtuk.
4. kemence az 5. kemencétől É-ra jelentkezett, 66 cm mélyen. Á: 25 cm. Csak a K-i fele volt kiégve sötétszürkére, 4 cm vastagon, azonkívül 6 cm, összesen 11 cm a kiégés szélessége. Ny-i oldala nem volt kiégve. Medencealjazata át volt törve, ezért eredeti mérete pontosan nem állapítható meg. A bolygatás mélysége 30 cm az egykori felszíntől. A medence égett foltja előtt 30 cm átmérőjű és 35 cm mély gödör volt, amely cölöplyuk lehetett. K-re egy másik, 5-7 cm széles 12,5 cm mély gödör csatlakozik hozzá. Az egész gödör szélessége 67,5 cm. A medence alja eredetileg 10 cm vastagon volt átégve. Feltöltésében egy cserepet és folyósalakokat találtunk
5. kohó: A kemence 25 cm belső medence-átmérőjű foltja 68 cm mélyen jelentkezett, felmenő fala nem maradt meg. Alja 4-5 cm mélyen van szürkére égve. A medence 10 cm mély. Előtte D felé 50 cm széles, 25 cm mély gödröt alakítottak ki. A kemence fala 6-8 cm szélesen — belül szürkén, kívül barnásvörösen — volt átégve.
6. kohó: Jelentkezési mélység 57 cm, külső Á: 37 cm, belső Á: 21 cm. Szélén 18 cm hosszan 7,5 cm vastagságban piros átégés látszott, mellette kívül kétoldalt barna, belül a medence 5 cm vastagon sötétszürke. Benne vassalak, Á: 21 és 12 cm. Előtte 54 cm hosszú 33 cm széles gödör, kemencetöredékekkel feltöltve. A gödör alján, közvetlen a szürke medencén fekszik egy 5 cm vastag, tömör salak. Átégés rétegek szélessége: 10 cm, ebből 5 szürke, 5 barna. Belső Á: 18 cm, mind sötétszürke. Tőle 10 cm-re 12 cm átmérőjű, sötétszürke égett folt, amelynek középen 6 cm átmérőjű karólyuk volt faszénnel feltöltve (elszenesedett karó). A salakcsapoló gödörben 8,7 cm vastag folyósalak és egy szivacsos szerkezetű kemencesalak került elő.
10. gödör Á: 82 és 50 cm, M: 18 cm és 15 cm. Feltöltésében több hullámvonalas cserépdarab.
11. gödör, a 10. gödörtől 15 cm-re. A háromszögalakú gödör Á: 32-22 cm. M: 13 cm, és 11,5 cm.
C: Az iváni leletek a Soproni Múzeum Régészeti gyűjteményébe kerültek .
Fűtőanyag: Faszén. Kocsánytalan, vagy kocsányos tölgy (Quercus petraea v. robur). Egy 2-3 m átmérőjű faszénégető boksa is előkerült. Eddig csak a szabadonálló kohók lelőhelyéről ismerünk ilyeneket. Így Tömördről és Nemeskérről.
Nyersanyag: Nagyobb darab vasérctöredékek is előbukkannak. Hematit.
Adalékanyag: A salakhalomban több mészkődarab (adalék) került elő. Ilyen darabok eddig csak a tarjánpusztai Vasasföldön jöttek felszínre 1977-79-ben.
A felszínen és a felső szántási rétegben általában sok folyó- és szivacsos salak volt.
Fúvók és mellfalazatok: Agyagfúvócsövekből kb. 100 db. került elő. Ivánban e lelőhelyekre jellemző mellfalazatot is kiemeltünk , ez is 40 cm-es átmérőjű íves, belül salakos, kívül szürkére égett darab, alsó harmadában lefelé álló fúvócsővel. A győri múzeum kiállításán látható a tarjánpusztai avar kohó rekonstrukciója mellett. A 6x6 m-es 4. szelvény ÉNy-i sarkában 3 majdnem ép, egymás mellé lerakott mellfalazat került itt elő fúvócsövekkel.
Vassalakok: SLM. 61.2.21-23. Átm: 8,5; 4,5; 4,8 cm. Alaktalan, lapos, faszenet tartalmazó salakdarabok. Folyó- és zsugorsalak.

Minták/Samples /Kémiai / Chemical components, wt% Basicity
Fe FeO Fe2O3 SiO2 Al2O3 CaO MgO MnO CaO/SiO2
Vassalak / Iron slag, Iván 43,26 40,52 16,82 25,16 6,75 2,37 1,25 3,69 0,09
Vassalak / Iron slag, Iván 38,85 42,28 8,56 31,49 8,18 3,57 1,32 2,43 0,11

Salak vizsgálat: - Ásványos összetétel: (40/a) fayalit, vas-spinell, wüstit, leucit, kalcit, kvarc, vas-knebelit, monticellit, kirschteinit, plagioklász. (40/b) fayalit, vas-spinell, wüstit, leucit, kalcit, kvarc, vas-knebelit, monticellit, kirschteinit, , plagioklász. (47) fayalit, wüstit, magnetit, kvarc, goethit, csillám, kalcit, lepidokrokit, korit, plagioklász. (48) fayalit, vas-spinell, kvarc, magnetit, plagioklász, csillám, klorit. (49) fayalit, leucit, kvarc, amorf anyag, vas-spinell, plagioklász, káliföldpát, kalcit, magnetit, kirschteinit, goethit, csillám. (50) fayalit, kvarc, leucit, vas-spinell, wüstit, monticellit, plagioklász, kalcit. (51) kvarc, hematit, csillám, plagioklász, kalcit, klorit, káliföldpát, vermikulit. (52) kalcit, dolomit, kalcit, csillám, kvarc, klorit. /Kisházi P. /
Összetétel: (47;48;49;50;51;52) SiO2= 21,12; 31,83; 53,66; 25,30; 29,33; 3,65. Al2O3= 10,54; 8,54; 10,86; 10,85; 8,46; 0,22. Fe= 46,80; 40,20; 20,20; 42,40; 35,00; 2,00. FeO= 42,11; 43,77; 18,22; 39,15; 0,87; 1,57.Fe2O3= 20,11; 8,84; 8,63; 17,11; 49,17; 1,12. MnO= 1,60; 2,16; 1,06; 2,17; 1,86; 0,21. P2O5= 0,31; 0,42; 0,18; 0,59; 0,10; 0,06. TiO2= 0,24; 0,46; 0,40; 0,30; 0,40; 0,06. CaO= 2,59; 2,04; 3,06; 2,57; 2,52; 50,72. MgO= 1,07; 1,85; 2,14; 1,86; 1,39; 1,51.
Izzítási veszt.: (47) 0,67%; (48) 0%; (49) 0,92%; (50) 0,25%; (51) 6,24%; (52) 41,46%.
Egyéb leletek: Kiemelkedő lelet egy vaskés, amelynek formája olyan, mint a nemeskéri és a tarjánpusztai kőtelepeken talált késeké.
Az 1. árokból két dísztelen kerámiatöredék: szürke, durva, kora középkori, továbbá néhány jellegtelen, díszítés nélküli, de leginkább későavar v. honfoglalás kori fazék néhány töredéke. Római kerámia, tegula is felszínre került. Előjött többek közt egy peremtöredék (amely lehet VIII-X. sz.-i) és egy fazékalj töredék, amely szintén csak tág időhatárok közé keltezhető. Egy kézzel formált vaskos oldaldarab díszítés nélküli.
D: Régészeti datálás: Az 1. és 2. kohó jellegzetessége, amit a típusnak nevet adó nemeskéri kohótelepen is megfigyelhettünk, hogy közvetlenül a kohó mellnyílása előtt, a salakcsapoló munkagödörben két szimmetrikusan elhelyezett, 15-20 cm átmérőjű cölöplyuk található. A cölöpök a fújtatók rögzítését biztosították. A lyukak között éppen annyi hely, cca. 20 - 30 cm maradt, hogy a salakcsapoló nyíláson a híg vassalak kifolyhatott a mellfalazat alatt. A kohók egy csoportban helyezkedtek el, a mellnyílások különböző irányokba néztek. A kohók közötti távolság 2 - 5 m. A salakhalom — feltöltésében a jellegzetes agyagból készített mellfalazatokkal és a magas felépítésű kohók agyagfalának darabjaival — később elborította a boksa helyét és a lebontott faépület maradványait is. A telep elrendezése teljes mértékben a nemeskéri telepének felel meg.
Kohótipológiai alapon tehát az avar korra, a VIII-X. századra keltezhetjük a műhelyt. A kohó típusa a nemeskérihez áll közel, ezért a későavar kori üzemelési idő feltételezését meghagyva, IX. sz.-i , vagy X. sz. elei datálás lehetősége nem volt kizárható, sőt a nagykiterjedésű, sok salakhalmot őrző munkahely több évtizedes, folyamatos működését feltételezve, tágabb időhatár elfogadásakor is hiteles kormeghatározást adhatunk.
A kerámia alapján: VIII-XI. sz. Néhány kézi korongolású, vagy kézzel formált, vastag falú, kopott, szürke, oldalán körbe futó vízszintes vonallal, vagy egyszeres hullámvonallal díszített fazéktöredék, a kohó típusát is figyelembe véve, tág határok között, a késő avar kortól a X. sz.-ig keltezi a lelőhelyet.
A C14 kormeghatározás (Hertelendi E. MTA ATOMKI, Debrecen: 1328+60 Bp.) az 1 konfidenciasszinten 650-722 A.D. és 736-768 A.D., a 2 konfidenciasszinten. 624-724 A.D. és 734-770 A.D. közé datálja a kohóüzemet. A carbon 14 alapján tehát nagyobb valószínűséggel lehetne VII. sz. 2.felére ill. VIII. sz. első felére keltezni a kohótelepet.
A IX. sz. első felére való keltezés valószínűsége a fizikai kormeghatározás szerint sokkal kisebb. Így feltételezhetjük , hogy a későavar korszak azon periódusából származik az iváni nagy kohótelep, amikor az avar birodalom határai Ny- felé kitolódva jelzik, hogy a VIII. században katonailag, gazdaságilag jelentős fejlődés, hatalmi stabilizálódás következett be ezen a területen. Nem zárható azonban ki, hogy a IX. sz.-elei Avaria keretei között is tovább dolgozott a telep. Régészeti, kohótipológiai alapon a későbbi datálású nemeskéri teleppel való nagy hasonlósága engedi ezt feltételezni. Ez azt jelentené, hogy — a nemeskéri teleppel a Kér helynév alapján valószínűsíthető — a honfoglalás korában még élő, avar kori kohászatismereti hagyományok sokkal mélyebbről és régebbről hagyományozódnak a helyi későavar kori onogurok mesterségbeli tudásából a magyar honfoglalás koráig. Zamárdi és Tarjánpuszta avar kori kohótelepeinek technikai színvonalánál magasabb fokot mutat az iváni és a nemeskéri telep, alapvetően azonban ez a fejlettség csak a kohók valamivel magasabb kiépítésére és a fúvók finomabb megformálására vonatkozik, illetve arra, hogy már nem mutatható ki, hogy az ipartelep közvetlenül lakó településhez, esetleg nagyúri avar központhoz kapcsolódna.  NOVÁKI Gy.: Soproni Liszt Ferenc Múzeum (ma Sproni Múzeum) Régészeti Adattára 231., GÖMÖRI J., RégFüz 29. (1976) 69.; GÖMÖRI J., RégFüz 37. (1984) 82-83.; GÖMÖRI 1988/a, 106-108. fig. 13-14."
János Gömöri, The Szakony Bloomery Workshops. PACT, Journal of the European Study Group on Physical, Chemical, Biological and Mathematical Techniques Applied to Arceolology, Strasbourg, Council of Europe 21(1988) 101-110: p. 108, fig. 13 - mellfalazat, rajz; fig. 14- a kohó medencéje, fotó.