IR14

Iparrégészeti szám
14
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonosító
1678
Helyszín (térkép)

47.454965, 17.021361

Helyszín (cím)

Dénesfa
Szikas dűlő
Magyarország

Vármegye
Alkorszak
Kultúra
Leírás (nem korlátozott)

GÖMÖRI 2000, 60-63: "DÉNESFA, Szíkas dűlő (Győr - Moson - Sopron m.)  H 5 (IR 124?)
A: Ásatás 1984, Gömöri János (Sproni Múzeum). Geomágneses leletfelkutatás Verő József (MTA GGKI, Sopron).
Németh László dénesfai lakos a Szikas-dülőben gyűjtött cserepeket és néhány vassalakdarabot adott át a kapuvári múzeumnak. A vassalakok nyomán kétszer is bejártuk a Szíkas-dűlőt és megfigyeltük, hogy a felszínen őskori (bronzkori) telep nyomai látszanak. A patics darabok, edénytöredékek és pattintott kovakődarabok mellett néhány csiszolt kőeszköz, vésők, balta is hevertek a felszínen. Vassalakok csak nagyon szórványosan és viszonylag kis töredékekben fordultak elő, viszont igen nagy területen, mintegy 300 m átmérőjű körben lehetett igen ritka eloszlásban salakmaradványokat találni. A salakok között nagyobb hőmérsékleten megfolyt sima felületű, súlyosabb darabok is voltak, a fúvócső és néhány kemencefal töredék alapján feltételezhettük, hogy itt magas felépítésű, nemeskéri típusú vasolvasztó kemencéket használhattak. Ezekből folyt ki az itt talált jellegzetes típusú salak. A fúvótöredékeken is voltak olyan lenyomatok, amelyek az agyag mellfalazatba beépített fúvókra jellemzők. Az apró, szórványos kemencefal-töredékek meg világosan mutatták belső, szürkére égetett felületükkel, narancssárgás, pirosan külső íves részükkel, hogy szabadonálló olvasztókemencékhez tartoztak.
A falutól délre, a Récpeszemerére vezető országút mellett a 300 m-nyi átmérőjű salakos területen, ahol salakhalmoknak nyoma sincs (sőt salak sűrűsödése sem nagyon észlelhető a viszonylag egyenletes elosztású felszíni leletanyagban) kellett megkeresnünk a mintegy 30 cm átmérőjű olvasztókemencét.
1 m széles, 50 méter hosszú 1. kutatóárkunkat úgy jelöltük ki, hogy átvágja azt a már feltöltődött egykori patak-medret, amelynek lejtős oldalain szintén találtunk szórványos vassalakokat, sőt egyik helyen egy apró vasércdarabot és fúvóka töredéket is. Bár vassalakok az első-második ásónyom után árkunk nyugati szélén nagyobb számban jelentkeztek és 6-7 méter hosszúságban az egykori műhelyszint nyomait jelölő réteg is előjött rajta az elszórt vasérczúzalékkal, a kemence biztos nyomait még nem lehetett felfedezni.
Ezért megkerestük Verő Józsefet az MTA Geodéziai és Geofizikai kutatóintézetéből, hogy geomágneses méréssel Dénesfán is vizsgáljon át egy területet a vasolvasztó kemence felkutatására.
Árkunktól 1 méterre É felé jelentős pozitív anomáliákkal jelentkezett a kemence és mellette egy másik izzítóhely szürkére égetett foltja. Bár a salaksűrűsödés után ásva, árkunkra amúgy is rábontottuk volna ebben az irányban és megtalálhattuk volna a kemencét, a geofizikai mérés nyomán azonban pontosan rááshattunk az objektumra, időt energiát és költséget megtakarítva.
B: 1. vasolvasztó kemence: 30 cm-re a felszín alatt patkóalakú agyagfalazat jelentkezett. 15-18 cm vastag, homokkal erősen soványított égett agyag, amely belül szürke színű és vékony salaklerakodás borítja, kívül vörös. A kemencefal a szántástól erősen összerepedezett és hátsó részét az eke kifordította, így csak két oldalsó falszakasza áll eredeti helyén. A medence átmérője 30 cm, alja sötétszürkére égett. A mellnyílás szélessége alul 28 cm. Mellfalazatoknak csak kis darabjait találtuk meg, rekonstruálható egész darabot nem, így a mellnyílás magassága itt egyelőre nem állapítható meg. A mellnyílás előtt 15 cm mély, 150 cm széles salakcsapoló gödör található, amely szivacsos szerkezetű vassalakkal, kemencetöredékkel, a kohó felmenő falának darabjaival volt tele.
Néhány faszén és vasércdarabot is találtunk a gödörben, amelynek alján — két rétegben — kifolyt folyóssalak helyezkedett el, mintegy 40 cm hosszúságban és szélességben. A salak legalább két olvasztásból származhatott. A gödör feltöltésének felső rétegében egy fúvó darabja is előkerült. A kemence előtt egyébként 20 kilogrammnyi vassalakot találtunk a viszonylag kis méretű salakcsapoló gödörben, ez nagyban hozzájárulhatott a magnetométer által jelzett erős mágneses hatáshoz. A kemence mellett apró, 1 -3 cm átmérőjű, vörös vasércdarabkák feküdtek. Egy mészkőtöredék is volt köztük, ez esetleg a salakkifolyást elősegítő adalékanyagként lehetett a kemence mellé készítve.
A kemence — töredékessége ellenére, korábbi tapasztalataink alapján— rekonstruálható. Anyagában, méreteiben teljesen a nemeskéri, iváni, tarjánpusztai vasolvasztó-kemencékkel egyezik meg. Szerkezetében az előbbiek mellett a Csepreg-Tömördi erdő, a Sopron és Harka közötti Kányaszurdok, valamint Sopron-Magashíd vasolvasztó telepek kemencéire, kemencetöredékeire emlékeztet. Feltételezhetően azokkal egy korszakból származik.
2. Kemencemaradvány: Az 1. kemencétől 2 méterre egy újabb kemence alja szintén 30 cm mélységben került elő. A 30 cm átmérőjű feketére égett kerek folt, amelynek közepe nagyobb hőmérsékleten szürkére égett. Mellette nem találtunk salakcsapoló gödröt, vagy kifolyt vassalakot. Ezért más rendeltetésű tűzhelyeknek tételezzük fel. Esetleg a buca újraizzításához használták. Az nem valószínű, hogy kovácsműhely lett volna, mert hasonló típusú vasolvasztó kemencék mellett — Nemeskéren— kissé földbemélyített kovácstűzhelyeket használtak, a dénesfai égett felülete pedig teljesen egy síkban található a műhely szintjével.
A műhelynek — amely a nemeskéri műhelyekhez hasonlóan — nem volt földbemélyítve, itt is előkerültek a tetőtartó oszlopainak lyukai. Valószínű, hogy egy szín, talán oldalak nélküli cölöpépítmény állott a kohó mellett, ennek tetőzete alatt tárolhatták a faszenet és a vasércet. A cölöplyukak között mintegy 2 kilogrammnyi apró vasérctöredéket gyűjthettünk össze. Ezek egy szinten elszóródva jelölik az egykori műhelyszintet. A vasolvasztó kemence mögötti piskótaalakú gödörben viszonylag több vasércet találtunk. A gödör oldalai nem voltak kiégetve, az 1. kemence felé eső végében cölöplyuk mélyed le mintegy 35 cm mélységig az egykori műhelyszinttől. A cölöplyuk sor, az iváni és nemeskéri kohótelepeken már megtalált, felszíni műhelyekhez hasonló faépítmény helyét jelölte.
C: Fúvók, mellfalazat, vassalakok, vasércek. Edénytöredék egyetlen egy sem volt a vasolvasztót tartalmazó I. szelvényben. A távolabb ásott szelvényekben két darab kopott római edénytöredék is előkerült a sok száz darab bronzkori cserép mellett. Szórványosan X-XI. sz.-i kerámiadarabok is előfordultak szelvényeink mellett a felszínen. A feltárt vasolvasztó kemencétől 100 méternyire É felé pedig egy XI-XII. sz.-i falu maradványaiból egy gödröt és több fazéktöredéket kiástunk. A vaskohászok által végzett erdőirtás (faszénégetés) után használhatták újra földművelésre és falualapításra a területet az Árpád-kori magyarok.

Minták / Samples (Török Béla, /Miskolci Egyetem/ vizsgálatai nyomán:
Kémiai összetevők / Chemical components, wt%

Fe FeO Fe2O3 SiO2 Al2O3 CaO MgO MnO Basicity CaO/SiO2
Vassalak / Iron slag Dénesfa 36,33 40,70 6,71 30,63 8,01 2,35 1,89 3,64 0,08
Vassalak / Iron slag Dénesfa 3,08 0,88 3,42 74,49 8,86 10,13 1,36 0,26 0,14
Vassalak / Iron slag Dénesfa 47,12 47,51 14,57 23,41 3,94 2,86 0,84 0,92 0,12

D: A kérdés, amit el kell döntenünk, hogy avar-kori-e a dénesfai vaskohászat, avagy már a Karoling korban olvasztottak itt vasat. Az avar típusú kohók tovább fejlődött változatát találtuk meg itt, az u.n. nemeskéri típusú kohót, amelynek jellegzetessége, hogy teljesen a föld felszíne fölé építették, mellfalazatba épített agyagcsövön keresztül fújtatták és ezért nagy hőmérsékleten olvasztották benne a vasat, minek következtében a munkagödrében sok folyósalak található.
Az 1. és 2. kemencemaradványaiból archeomágneses kormeghatározás: 600-850 A.D. Márton Péter (ELTE): VII-IX. sz. A területen őskori , római kori és Árpád-kori településmaradványok, felszíni kerámiatöredékek találhatók. Római bronz pénzt is találtunk a kohó közelében: MAXIMINUS DAZA, (follis) (310/311). A kohótól távolabb, a homokbánya szélén korai Árpád-kori gödör részletét tártuk fel.
A kohó típusa alapján az avar kor második felétől a magyar honfoglalás időszakáig keltezhető. Ezt a tág határok közé való keltezést a kerámiatöredékek értékelése alapján is elfogadhatjuk. Szürke, soványított, oldalán körbefutó, vízszintes vonalakkal , vállán ferde bevágásokkal díszített fazéktöredékeket találtunk a kohó közelében egy vassalak töredékeket nem tartalmazó, hamus feltöltésű gödörben (Soproni Múzeum, Lt.sz. 86.9. 115). A dénesfai kisebb ipartelep szerkezetileg, s ebből következtetve a munkafolyamatok vitelében is teljesen a nemeskéri, és iváni kohótelepekkel egyezik meg. Az ott dolgozó munkacsoportokkal kapcsolatban lehettek a dénesfaiak. Tevékenységük is az ottaniakkal egyidejűnek feltételezhető, tehát régészetileg a késő avarkorra és a IX. sz.-ra keltezhetjük a — feltehetően avar-onogur — dénesfai vaskohászatot. A dénesfai kohászok a korábbi tarjáni és zamárdi kohóknál fejlettebb technológiával dolgoztak.
 GÖMÖRI 1984/b, 537-539.; VERŐ 1984." János Gömöri: Some Relics of the Early Hungarian Blacksmith's Craft. In: The Craft of the Blacksmith (B. C. Scott - H. Cleere ed.) Belfast 1984, 131-147. Fig. 1 - a dénesfai vaskohó alaprajza, metszete és rekontrukciós rajza (Gömöri J. 1984)
VASKOHÓ; Közelében szórványleletek a bronzkorból és a római korból is. A KÖH forrása: Ásatási dokumentáció: Gömöri János, "A dénesfai vasolvasztó kemence feltárása, 1984"; Kora középkori, szabadon álló agyagkohó alja, fuvók, mellfalazat, vasércek, vassalakok. Ásatás 1984 Gömöri. Régészeti Füzetek 38. (1985), 63."

A dénesfai késő avar kori kohó alaprajza, metszete és rekonstrukciós rajza  (Gömöri J. 1984)